177689. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hígtrágyás keverék gyorskomposztálására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1979. X. 5. (ME—2304) Kiállítási elsőbbsége: 1979. IV. 6. 177689 Nemzetközi osztályozás: A 01 C 3/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. V. 28. Megjelent: 1983. IX. 30. Feltalálók : Gaszpor Jenőné, oki. agrármérnök, 30% Holl Sándor, oki. gépészmérnök, 20% Antal József, oki. gépészmérnök, 13% Barna Zoltán, oki. gépészmérnök, 10% Csuka János, oki. gépészmérnök, 12% Jerkó Sándor, oki. gépészmérnök, 10% Kádár Károly, oki. gépészmérnök, 5% Budapest Szabadalmas: Mezőgépfejlesztő Intézet, Budapest Eljárás és berendezés hígtrágyás keverék gyorskomposztálására 1 A találmány eljárás és berendezés az állattartásban nagy mennyiségben keletkező hígtrágyákból a célnak megfelelően beállítható arányú hígtrágyás keverék előállítására, a természeti környezetet nem terhelő, sőt a mezőgazdaságban jelentős hasznot eredményező humusz-komposzt trágya előállítására. Ismeretes, hogy az almos tartás körülményei között a trágyakezelés módja évszázadok alatt alakult ki, és sem környezeti, sem hasznosítási problémát nem okozott. Az állattartás koncentrálása, a hagyományosan alkalmazott alom elhagyása a trágyakezelés szempontjából negatív változást eredményezett. A hígtrágya hasznosításban eddig nem volt a követelményeket teljesen kielégítő eljárás, valamint a hígtrágya elhelyezése is sok gondot okoz. A hígtrágya magas biológiai oxigénigénye, patogén baktérium-, gyommagvak- és nehezen bomló szervesanyag-tartalma, fizikai tulajdonságai, s nem utolsósorban nagy tömege miatt nagy környezeti veszélyt jelent. Az állattartás iparszerű termelésének fejlődési ütemével arányosan növekvő hígtrágya (melléktermék) menynyiségét a természet egyre kevésbé képes feldolgozni, a szerves élet körforgásába befogadni. A hígtrágya folyékony halmazállapota lehetőséget teremt a környezet szennyezésére a tárolás, a szállítás, de még a hasznosítás során jelentkező elfolyással is az öntözéses hasznosításra berendezkedett mezőgazdasági üzemekben. A szárazgazdálkodású mezőgazdasági üzemekben keletkező hígtrágya hasznosítás nélküli tárolásával a környezet, a talajvizek szennyezésének veszélye fokozódik. 2 A szárazgazdálkodású üzemekben keletkező hígtrágya megfelelő hasznosítását is meg kell oldani és a hasznos szervesanyagokat vissza kell juttatni a biológiai körforgásba. Állattartó telepeinken az alomszegény vagy alomnélküli tartás esetén jelentős mennyiségű hígtrágya keletkezik. Ez a hígtrágya a jelenleg ismert és használatos módszerekkel lényegében csak olyan mértékig kezelhető, hogy a keletkezési helyétől eltávolítva — az esetek túlnyomó részében huzamos időn át tárolva — fázisbontással vagy anélkül, de lényegében kezeletlenül, az erre alkalmasnak ítélt helyen a természetes környezetbe (szántóföld, rét, erdő) kerül. A jelenleg ismert és alkalmazott hígtrágyakezelési eljárások amellett, hogy a környezetre nagy megterhelést jelentenek (patogén baktériumok; mint coliform, enterococcus, staphilococcos, salmonelle stb. és gombák; mint clostridiumok, továbbá gyommagvak, légyinvázió, szaghatás, a talaj eliszaposítása, a talajvizek szennyezése stb.), sok nehézséggel járó tökéletlen megoldást eredményeznek. Ilyen hígtrágyakezelési eljárások közül, mint jellemző típusokat és a hazai gyakorlatban már ismerteket ; megemlítjük a Tatabányai VIDUS, a KEVITERV és az Alfa-Laval Licom rendszereket. Ezek változatokban léteznek. Mindhárom említett rendszer közös jellemzője, hogy — bár különböző módon, de — fázisbontást végez, s ezt követően a nagy tömeget adó higfázist kezelés után (VIDUS, LICOM) vagy minden kezelés nélkül (KEVI-5 10 15 20 25 30 177689
