177676. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mono- vagy di-klóacetanilidek előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI I EID Á C li B I lm M 9 SZOLGALATI TALÁLMÁNY 177676 JÊÉÊÊL Nemzetközi osztályozás; w Bejelentés napja: 1978. XII. 22. (MA—3086) Közzététel napja: 1981. IV. 28. C 07 C 103/30 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Megjelent: 1983. IV. 30. HIVATAL V : Feltalálók: Szabadalmas: dr. Weisz Imre oki. vegyész, 50%; MTA Központi Kémiai Kutató dr. Ötvös László oki. vegyész, 25%; Intézete, Budapest dr. Havelka Ferenc oki. vegyész, 25%; Budapest Eljárás mono- vagy di-klóracetanilidek előállítására 1 2 A találmány tárgya javított eljárás az aromás gyűrűn és/vagy a nitrogénatomon adott esetben halogén vagy C,..4 alkil szubsztituenst hordozó mono- vagy di-klóracetanilidek előállítására a megfelelő anilinvegyületek és mono- vagy diklórecetsav foszforklorid kondenzálószer 5 jelenlétében végzett reakciójával. A klóracetanilidek a vegyiparban igen széles körben előállított és felhasznált vegyületek. Számos képviselőjük biológiai aktivitással (például gyógyhaíással vagy növényvédő hatással) rendelkezik, míg mások értékes 10 végtermékek szintézisében közbenső termékekként alkalmazhatók. E savamidok előállításának legelterjedtebben alkalmazott módja az, amelynek során a megfelelő anilinvegyületeket savkloridokkal reagáltatják. Az eljárás 15 hátránya, hogy a savklorid reagenseket külön műveleti lépésben kell kialakítani a megfelelő savakból. A 2 027 822 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátás! irat eljárást ismertet klórecetsavanilidek előállítására szabad karbonsavak felhasználásával. Az 20 eljárás során a kiindulási szabad karbonsavat és anilinvegyületet foszforoxikkwid kmdenzálószer jelenlétében reagáltatják egymással. Az ott ismertetett eljárás egyik változatában a reakció közben klórozást is végeznek, azaz ekkor a rendszerben kondenzálószerként foszfor- 25 oxiklorid, foszfortrikloríd és foszforpentakíorid keverékét alakítják ki. Az eljárás azonban csak közepes (a legkedvezőbb esetben is mindössze 70% körüli) hozammal hajtható végre. További nehézségek adódnak a termék elkülönítésekor és tisztításakor abból, hogy a reakció 30 során foszforsav képződik, amely oldhatatlan massza* ként válik ki az eiegyből (lásd pl. Houben—Weyl: Methoden der organischen Chemie [Georg Thieme Verlag, Stuttgart, 1952] 466. oldal). Az oldhatatlan foszforsav kiválása a reaktor eltömödéséhez vezethet, ami üzemzavarokat és leállást eredményez. További hátrányt jelent, hogy a reaktorban kivált foszforsavból az elkerülhetetlen helyi túlmelegedések közvetkeztében diszproporcionálódás révén foszforhidrogén képződhet, ami állandó robbanásveszélyt jelent (Ullmans Encyclopédie der technischen Chemie [Urban and Schwarzenberg, München—Berlin, 1962] 12 527. oldal). A robbanásveszély kiküszöbölése érdekében egyes esetekben a reakcióelegyben képződő foszforsavat, illetve foszforossavat a reagensként felhasznált anilin-vegyület fölöslegével semlegesítik ; ez az eljárásmód azonban rendkívül vegyszerigényes és ezért gazdaságtalan. A találmány értelmében a fenti eljárás hátrányait kívánjuk kiküszöbölni. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy a foszforsav, illetve foszforossav kiválását teljes mértékben kiküszöbölhetjük, ha a fenti reakciót vízmentes alkáliföldfém-kloridok és adott esetben vízmentes alkálifétn-kloridok jelenlétében hajtjuk végre. Ezek a sók ugyanis reakcióba lépnek a nem illékony foszforossawal, illetve foszforsavval, és sósav felszabadulása közben foszfátokat, illetve foszfátokat képestek. Ezzel az eljárással hozamnövekedést is elérhetünk; a klóracetanilidek a 2 027 822 sz. német szövetségi köztársaságbeii közrebocsátást irat szerinti módszerrel elérhető 50—70% he-177676
