177667. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés biológiai minták fehérjetartalmának meghatározására
MAGYAR SZABADALMI I//00/ NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS i SZOLGALATI TALÄLMANY P Bejelentés napja: 1977. VI. 27. (MA—2886) Elsőbbsége: 1980. VI. 6. Közzététel napja: 1981. V. 28. Nemzetközi osztályozás: G 01 N 23/221 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1983. III. 31. Feltaláló; Szabadalmas: Dr. Varga László fizikus, Budapest MTA Központi Fizikai Kutató Intézete, Budapest Eljárás és berendezés biológiai minták fehérjetartalmának 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés biológiai minták Fehérjetartalmának meghatározására gyorsított deuteronok, magsugárzás, detektor és mérőberendezés segítségével. A biológiai eredetű anyagok túlnyomórészt hidro- 5 génből, sziénből és oxigénből állnak. Ha fehérje is van bennük, akkor e három fő összetevőn kívül nitrogént is tartalmaznak. A nitrogén mindig a fehérjék építőelemeit képező aminósavak alkotórésze. Az össz-fehérjetartalom meghatározásának módszerei mindig valamilyen 10 nitrogénelemzésre épülnek, és általánosan elfogadott tény, hogy a minta szárazanyagának nitrogéntartalma egy — az anyagféleségtől függő — tényezővel beszorozva a fehérjetartalmat adja. A tápanyagok minősítése, de különösen a magas [15 fehérjetartalmú növényfajták nemesítése olyan tömegben igényli a fehérjeanalízist, hogy a leggyorsabban elemző automaták sem tudnak az igényekkel lépést tartani. A nitrogénmeghatározás klasszikus eljárásai a Du- 20 mástól származó égetéses, a Kjeldahl féle roncsolásos és a H. Ter Meulen által kidolgozott hidrálásos eljárás. Ezen hosszadalmas és körülményes eljárások automatizálását a kémiai reakciók termékeinek gázkromatográfiás elválasztása és az azt követő hő- vagy elektromos- 25 vezetőképességi detektorok bevezetése tette lehetővé. Ilyen komplett elemző automaták 2—5 perc alatt végeznek el egy analízist. Számos törekvés található az irodalomban magreakcióknak nitrogénmeghatározásra történő alkalmazására. 30 meghatározására 2 Ezek egy része aktivációs jellegű, azaz a nitrogénben előidézett magreakcióból visszamaradt rádióaktív mag bomlását detektálva mérik a nitrogéntartalmat. Ilyen a D. A. Dohán, U. G. Standing és W. Burhuck féle eljárás, melyben a 16 MeV energiájú protonokkal gerjesztett ,4N (p, n) 140 magreakció l40 termékének 1,2 perc felezési idejű és 2,31 MeV energiájú y sugárzását mérik. Egy minta analízise 6 percet vesz igénybe. Még lassabb a 14N (n, 2n) l3N vagy a 14N (y, n) ,3N magreakciókkal előállított 10 perc felezési idejű l3N mag bomlására alapozott eljárás. A nitrogén magreakciójából származó prompt sugárzást mérő eljárások közül jelentősebb a !4N (n, y) 15N magreakció, de ennek kis hatáskeresztmetszete es a 10,8 MeV energiájú •/-sugárzás meglehetősen rossz hatásfokú detektálása még az extrém nagy atomreaktorok szolgáltatta neutronfluxus mellett is 10 perc körüli mérési idő szükséges a grammnyi mennyiségű minta analíziséhez. A találmány tárgyát képező eljáráshoz B. Sundquist, L. Gönczi, R. Bergman és U. Lindh (Int. J. Appl. Radiat. Isotóp 25, 277/1974.) eljárás áll legközelebb, melyben a 6 MeV energiájú deuteronokkal gerjesztett magreakciókból származó töltött részecskéket egyetlen detektorral detektálják és a detektor amplitúdó-spektrumából egy-egy differenciáldiszkriminátorral választják ki a nitrogénnek, illetve a szénnek tulajdonítható részt. Azonban a túl nagy bombázó energia nem teszi lehetővé a kielégítő mértékű szénoxigén elválasztást, miáltal a nedvességtartalomtól kellőképpen független mérés nem biztosítható. Az alkalmazott túl magas bombázó ener-177667
