177615. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés automatikus távolságmérésre síugrásnál

MAGYAR

NÉPKÖZTÁRSASÁG

SZABADALMI

LEÍRÁS

177615

Bejelentés napja: 1978. III. 24. (FO—788)

Nemzetközi osztályozás:

ORSZÁGOS

TALÁLMÁNYI

HIVATAL

Elsőbbsége: 1977. III. 25. (WP 01 B/198 073) Német Demokratikus Köztársaság

Közzététel napja: 1981. V. 28.

Megjelent: 1983. III. 31.

A 63 B 71/06

Feltalálók:

Huss Kurt technikus, Klingenthal ; Frenzel Rudolf mérnök, Berlin;

Woitas Peter mérnök, Markkleeberg; Reimer Reinhardt oki. mérnök, Lipcse; Német Demokratikus Köztársaság

Szabadalmas:

Forschungsinstitut für Körperkultur und Sport, Lipcse, Német Demokratikus Köztársaság

Elrendezés automatikus távolságmérésre síugrásnál

1

A találmány tárgya elrendezés automatikus távolságmérésre síugrásnál. Az elrendezés valamennyi síugrósánchoz alkalmazható.

Síugrásnál az ugrott távolság a sáncasztal széle (elugrási hely) és a földetérés helye közötti távolság. Ez utóbbit mindeddig valamennyi sáncnál vizuálisan határozták meg, azaz a lejtő egyik oldalán elhelyezkedő versenybírók becsülték meg. A szabályok szerint a bírók olyan távolságban helyezkednek el egymástól, hogy mindegyikük egy három méteres szakaszt figyel.

A távolságot akkor mérik, amikor mindkét síléc teljes egészében érinti a havat vagy a szőnyeget. Ekkor a síkötés helyzetét vagy telemark-talajéréskor a két síkötés középvonalát figyelik. Ennél a vizuális meghatározásnál akár négy méteres mérési hibák is előfordulhatnak. Ennek lényegesebb okai a következők:

— mivel a síugró sebessége a földetéréskor körülbelül 100 km/óra, az emberi szem tehetetlensége miatt a leérkezés pontos helye nem határozható meg;

— az ugráskor gyakran a különböző fény- és időjárási viszonyok rontják a földetérés helyének pontos megállapítását;

.— a versenybírók a síugrót szándékosan segíthetik, vagy hátrányos helyzetbe hozhatják.

Hátrányos továbbá, hogy az ugrott távolság vizuális meghatározásához sok személyre van szükség. Ennek az a következménye, hogy edzéskor az ugrott távolságot általában csak hozzávetőlegesen határozzák meg, mivel többnyire nem áll rendelkezésre kellő számú versenybíró.

2

A mindeddig általánosan alkalmazott vizuális módszer mellett néhány olyan eljárás is ismeretes, amelyek arra irányulnak, hogy a távolságmérést síugráskor nagyobb pontossággal, és szubjektivitástól mentesen le- 5 hessen végrehajtani. Ezekhez tartoznak:

— sugársorompós módszer;

— ultrahangos távolságmérő rendszerek (echolotelv);

— lézersorompós mérőrendszer indukciós hurokkal 10 végzett impulzusfelvétellel;

— lézer-infravörös mérőrendszer a lejtő mentén elhelyezett érzékelőkkel :

— közvetlen induktív menader-rendszer egyszerű jeladókkal;

15 —radar-ESM rendszer (ESM=elektronikus síugrási

távolságmérő berendezés).

Ezeket az eljárásokat az alábbiakban röviden ismertetjük:

20

Sugársorompós

módszernél a lejtő mentén meghatározott távolságokban (optikai vagy akusztikai elven működő) sugárso- 25 rompók vannak elhelyezve, amelyeknél a sugár iránya merőleges az ugrás irányára. Az igen alacsonyan haladó sugarakat a síugró földetéréskor megszakítja. A meghatározott távolság erősen függ az ugró talajfogásának módjától. A környezeti tényezők is hátrányosan befo- 30 lyásolhatják a megbízhatóságot (hóesés, köd, ellenfény,

177615