177609. lajstromszámú szabadalom • Feszültégstabilizátor elrendezés

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY 177609 Bejelentés napja : 1979. X. 31. (EE—2704) Nemzetközi osztályozás: G 05 F 1/44 5/00 H 02 M 7/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. V. 28. Megjelent: 1983. IV. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Bodor Illés villamosmérnök, Kalocsai István villamos- Elektronikus Mérőkészülékek Gyá­mémök, Máté József villamosmérnök, Sipos Gyula vil­­ra, Budapest lamosmémök, Budapest Feszültségstabilizátor elrendezés 1 A találmány tárgya feszültségstabilizátor elrendezés, amely kisfeszültségű félvezetőkkel egyazon transzformá­tor egy vagy több szekunder körében nagyértékű egyen­­irányított feszültséget stabilizál. Felhasználási területe elsősorban: oszcilloszkópok, Geiger—Müller-csövek, televíziós berendezések, megjelenítők. Az ismert meg­oldások nem tudják megvalósítani a találmány által ki­tűzött és megoldott feladatokat. Az ismert megoldások egyik csoportjánál a stabilizátor áramkör a transzfor­mátor primer áramkörében helyezkedik el. Ennél az el­rendezésnél a primer és szekunder áramkör egymástól nem választható el, mert a hibajel képzésnél szükség van a két tekercs kapcsolatára. Ennek eredményeképp jelent­kezik az első hátrány, hogy a transzformátor életvédelmi leválasztó transzformátorként nem használható. Az is­mert megoldás további hátránya, hogy a stabilizálni kí­vánt egyenirányítóit feszültségek számával azonos szá­mú komplett áramkörre (transzformátor stb.) van szük­ség. Hátrányos tulajdonsága a megoldásnak az is, hogy működése érzékenyen reagál a hálózati feszültség jel­alakjára és frekvencia változására. Az ismert megoldások másik csoportja a stabilizáló áramkört a transzformátor szekunder áramkörébe helyezi és ezzel a felhívott meg­oldás hátrányait részben megszünteti. Összehasonlítva azonban a találmányi elrendezéssel, még a következő hátrányokkal rendelkeznek. A stabilizáló áramkör mű­ködési feszültségének és a stabilizálni kívánt egyenirá­nyítóit feszültségnek aránya az ismert megoldásnál tet­szés szerint nem növelhető. Ennek következtében vagy nagyfeszültségű és drága elemeket keil a stabilizáló 2 áramkörben alkalmazni, vagy a stabilizálni kívánt egyen­­feszültség felső értékét korlátozni kell. A találmány cél­kitűzése épp az volt, hogy lehetővé tegye a tetszés sze­rinti számú és tetszés szerinti feszültségű egyenfeszültség 5 stabilizálását egyetlen transzformátor szekunder áram­­köre(i)ben kisfeszültségű félvezetők alkalmazása mellett. A találmány feszültségstabilizátor elrendezés, amelyet az 1. ábra alapján ismertetünk. Az elrendezés tartalmaz 1 stabilizáló áramkört, 2 egyenirányító vagy feszültség- 10 sokszorozó áramkört, 3 hibajelerősítőt, 4 transzformá­tort, L, primer és L2 szekundertekercsekkel, és két R3, R4 ellenállást. Az L2 szekundertekercs egyik vége a 2 egyenirányító vagy feszültségsokszorozó áramkörhöz csatlakozik, az egyenirányított feszültség és a földpont 15 közé van kötve a két R3, R4 ellenállásból alkotott osztó, az osztó osztási pontjához a 3 hibajelerősítő bemenő­pontja csatlakozik. Az elrendezésre jellemző, hogy a 4 transzformátor L2 szekundertekercsének másik vége az 1 stabilizáló áramkör kimenőpontjára, a 3 hibajel- 20 erősítő kimenőpontja az 1 stabilizáló áramkör bemenő­pontjára csatlakozik. Az 1 stabilizáló áramkör egy híd­­kapcsolású egyenirányító kört alkotó négy D(—D2— D3—D4 diódát, kapcsoló üzemmódban dolgozó szabá­lyozó-kapcsolóelemet, Tr tranzisztort, két Z,, Z2 impe- 25 danciát tartalmaz. A híd egyik átlójában helyezkedik el a szabályozó-kapcsolóelem az emitterével és kollektorá­val bekötött Tr tranzisztor. A Tr tranzisztor bázisa a Zj impedancián keresztül a Tr tranzisztor emitterpont­­jára, a másik Z2 impedancián keresztül az 1 stabilizáló 30 áramkör bemenőpontjára csatlakozik. A híd másik át-177609

Next

/
Oldalképek
Tartalom