177609. lajstromszámú szabadalom • Feszültégstabilizátor elrendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMÄNY 177609 Bejelentés napja : 1979. X. 31. (EE—2704) Nemzetközi osztályozás: G 05 F 1/44 5/00 H 02 M 7/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. V. 28. Megjelent: 1983. IV. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Bodor Illés villamosmérnök, Kalocsai István villamos- Elektronikus Mérőkészülékek Gyámémök, Máté József villamosmérnök, Sipos Gyula vilra, Budapest lamosmémök, Budapest Feszültségstabilizátor elrendezés 1 A találmány tárgya feszültségstabilizátor elrendezés, amely kisfeszültségű félvezetőkkel egyazon transzformátor egy vagy több szekunder körében nagyértékű egyenirányított feszültséget stabilizál. Felhasználási területe elsősorban: oszcilloszkópok, Geiger—Müller-csövek, televíziós berendezések, megjelenítők. Az ismert megoldások nem tudják megvalósítani a találmány által kitűzött és megoldott feladatokat. Az ismert megoldások egyik csoportjánál a stabilizátor áramkör a transzformátor primer áramkörében helyezkedik el. Ennél az elrendezésnél a primer és szekunder áramkör egymástól nem választható el, mert a hibajel képzésnél szükség van a két tekercs kapcsolatára. Ennek eredményeképp jelentkezik az első hátrány, hogy a transzformátor életvédelmi leválasztó transzformátorként nem használható. Az ismert megoldás további hátránya, hogy a stabilizálni kívánt egyenirányítóit feszültségek számával azonos számú komplett áramkörre (transzformátor stb.) van szükség. Hátrányos tulajdonsága a megoldásnak az is, hogy működése érzékenyen reagál a hálózati feszültség jelalakjára és frekvencia változására. Az ismert megoldások másik csoportja a stabilizáló áramkört a transzformátor szekunder áramkörébe helyezi és ezzel a felhívott megoldás hátrányait részben megszünteti. Összehasonlítva azonban a találmányi elrendezéssel, még a következő hátrányokkal rendelkeznek. A stabilizáló áramkör működési feszültségének és a stabilizálni kívánt egyenirányítóit feszültségnek aránya az ismert megoldásnál tetszés szerint nem növelhető. Ennek következtében vagy nagyfeszültségű és drága elemeket keil a stabilizáló 2 áramkörben alkalmazni, vagy a stabilizálni kívánt egyenfeszültség felső értékét korlátozni kell. A találmány célkitűzése épp az volt, hogy lehetővé tegye a tetszés szerinti számú és tetszés szerinti feszültségű egyenfeszültség 5 stabilizálását egyetlen transzformátor szekunder áramköre(i)ben kisfeszültségű félvezetők alkalmazása mellett. A találmány feszültségstabilizátor elrendezés, amelyet az 1. ábra alapján ismertetünk. Az elrendezés tartalmaz 1 stabilizáló áramkört, 2 egyenirányító vagy feszültség- 10 sokszorozó áramkört, 3 hibajelerősítőt, 4 transzformátort, L, primer és L2 szekundertekercsekkel, és két R3, R4 ellenállást. Az L2 szekundertekercs egyik vége a 2 egyenirányító vagy feszültségsokszorozó áramkörhöz csatlakozik, az egyenirányított feszültség és a földpont 15 közé van kötve a két R3, R4 ellenállásból alkotott osztó, az osztó osztási pontjához a 3 hibajelerősítő bemenőpontja csatlakozik. Az elrendezésre jellemző, hogy a 4 transzformátor L2 szekundertekercsének másik vége az 1 stabilizáló áramkör kimenőpontjára, a 3 hibajel- 20 erősítő kimenőpontja az 1 stabilizáló áramkör bemenőpontjára csatlakozik. Az 1 stabilizáló áramkör egy hídkapcsolású egyenirányító kört alkotó négy D(—D2— D3—D4 diódát, kapcsoló üzemmódban dolgozó szabályozó-kapcsolóelemet, Tr tranzisztort, két Z,, Z2 impe- 25 danciát tartalmaz. A híd egyik átlójában helyezkedik el a szabályozó-kapcsolóelem az emitterével és kollektorával bekötött Tr tranzisztor. A Tr tranzisztor bázisa a Zj impedancián keresztül a Tr tranzisztor emitterpontjára, a másik Z2 impedancián keresztül az 1 stabilizáló 30 áramkör bemenőpontjára csatlakozik. A híd másik át-177609
