177545. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alifás izocianátok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 177545 0 Bejelentés napja: 1976. III. 19. (HA 3385) Német szövetségi köztársasági elsőbbsége : 1975. március 21. (P 25 12 514.8) Nemzetközi osztályozás: C07C 119/042 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IV. 28. Megjelent: 1983. 111. 31. Feltalálók: dr. Koenig Karl-Heinz vegyész, Frankenthal, dr. Kersten Siegfried vegyész, Ludwigshafen, dr. Reitel Christian vegyész, Heidelberg, Német Szövetségi Köztársaság Szabadalmas: BASF Aktiengesellschaft. Ludwigshafen am Rhein. • Német Szövetségi Köztársaság Eljárás alifás izocianátok előállítására í A találmány tárgya eljárás az I általános képletű alifás izocianátok előállítására. Ebben a képletben R egyenes vagy elágazó láncú 1—10 szénatomos alkil- vagy 2—6 szénatomos alkenilcsoportot jelent. Az I általános képletű alifás izocianátokat a megfelelő 5 N-alkil-, illetve N-alkenil-ß-naftilkarbarrmtok pirolízisével állítjuk elő. Az irodalomból [Houben-WeyL Methoden der organischen Chemie, 8, 126 (1952)] ismeretes izocianátoknak karbamidok vagy uretánok hőbontásával való előállítása. 10 Pirolízisre a legfeljebb 2 arilcsoportot tartalmazó triszubsztituált karbamidok alkalmasak (748714 számú német szövetségi köztársasági szabadalmi leírás) azzal a feltétellel, hogy a felhasznált karbamidok két amidcsoportja jelentékenyen különböző forráspontú két aminnak felel 15 meg. Az Annalen der Chemie 562, 205 (1949) izocianátoknak O-hidroxiariluretánok elbontásával való előállítását ismerteti. Pirokateehin-szénsavetilamid 210C°-ra való hevítésekor etilizocianát képződik, az elméleti kitermelés azonban 20 csak 40—55%. A 3 076007 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint telített alifás izocianátok állíthatók elő 2-hidroxietil-N-alkilkarbamátokból 100 és 300 C közötti hőmérsékleten és csökkentett nyomáson, a bomlástermé- 25 kék szétválasztása azonban nehézségeket okoz. Az izocianá t és etilénglikol desztillációval való szétválasztása csak megfelelő forráspontkülönbség esetén sikerül. Ha az izocianát forráspontja hasonló az etiléngjikoléhoz, vagyis főképp 3—5 szénatomos alkílízocianátok esetében, akkor a 30 2 bomlástermékek együttes kondenzációjával és a des/tillátum azonnali hirtelen lehűtésével gátolható meg a karbamáttá való rekombináció. Ezután a desztillátumot vízzel nem elegyedő, közömbös oldószerrel kell hígítani, majd az etilénglikol többszöri vizes extrakcíóval távolítható el. Az etilénglikol szennyeződés az izocianátok további feldolgozásakor karbamátokká való rekombinációhoz vezetne. Az elért hozam nagyon csekély, butilizocianát esetében csupán 23%. noha a bontást — a hozam növelésére — bázisos katalizátor jelenlétében hajtották végre. Az 1 247451 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás az uretánok hőbontását a hozam növelésére ugyancsak katalizátor jelenlétében ajánlja, és erre a célra Lewis-savak használatát indítványozza. Az eljárás további hátrányai a nagyon magas (400—600 C ) pirolízishőmérséklet, és a tiszta monoizocianát csekély hozama. Ezenkívül a J. Am. Chem. Soc. 81. 2138(1959) szerint a ß-helyzetü hidrogénatomokat tartalmazó szék- és terc-alkohoíok uretánjai hő hatására cisz-eliminálás közben aminra, széndioxidra és alkilénre bomlanak. Célunk olyan izocianátszintézis kidolgozása volt könynyen és olcsón beszerezhető uretánokból, amelynek során sem kondenzációs-, sem mellékreakciók nem lépnek fel, és a pirolizistermékek jól szétválaszthatok. Eljárásunk szerint az I általános képletű alifás izocianátok előállítására, ahol R a fenti jelentésű, II általános képletű p-naftilkarbamátokat. ahol R a fenti jelentésű, 150 és 500 Cc közötti hőmérsékleten hőbontásnak vetünk alá. A találmány szerinti eljárás lényeges előnyei az izocianátok ismert előállítási eljárásaihoz képest a következők: 177545
