177471. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy pontosságú és nagy stabilitású ezüstsót tartalmazó elektród előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI 177471 LEÍR a s A SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY |fl|| Bejelentés napja: 1978. III. 31. (MA--2971) Nemzetközi osztályozás : G 01 N 27/30 Módosítási elsőbbsége : 1980. III. 31. Közzététel napja: 1981. IV. 28.ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1982. XI. 30. r Feltalálók: Szabadalmas : dr. Petró József egyetemi docens, 70%, Magyar Tudományos Akadémia, dr. Pungor Ernő egyetemi tanár, akadémikus, 15%, Budapest dr. Tóth Klára egyetemi docens, 10%, Rakiás Ferenc tud. munkatárs, Budapest 5% Eljárás nagy pontosságú és nagy stabilitású, ezüstsót tartalmazó elektród előállítására I A találmány tárgya eljárás hagy pontosságú és nagy stabilitású, ezüstsót tartalmazó elektród előállítására. Az eljárással ezüst-ezüstsó vonatkozási elektródokat és ezüstsó mellett ezüstöt és/vagy grafitot tartalmazó ionszelektív mérőelektródot állíthatunk elő. 5 Mint ismeretes, az ezüst-ezüstsó, elsősorban az ezüstezüsthalogenid vonatkozási elektródot elektrokémiai úton állítják elő. A fém ezüstön elektrolízissel ezüstbalogenid réteget alakítanak ki. Az ezüst felületén kialakult ezüstbalogenid réteg azonban nagyon lazán tapad a fém felületé- 10 hez. Az ezüsthalogenid csapadék állás közben öregszik, szemcsemérete megváltozik. Ennek következtében az elektród pontossága csökken, stabilitása pedig nem kielégítő. Az ilyen úton előállított elektród további hátránya, hogy' potenciálja nem áll be azonnal. Az ilyen elektródok 15 hátránya az is, hogy speciális körülmények között, nevezetesen halogenid-ionokat tartalmazó oldatokban kell tárolni őket tulajdonságaik iftegőrzése végett ID. Ivens and J. Janz, Reference Electrodes Theory and Practice. Academic Press, New York, N. Y, USA. 1969). 20 Egy, az előbb idézett irodalmi helyen leírt másik ismert módon úgy állítanak elő ezüst-ezüstkloríd elektródot, hogy ezüst és ezíistkloríd keverékéből vízzel pépet készítenek, a pépei felviszik az elektród alapra, megszárítják, és izzító kemencében 600 ~‘C feletti hőmérsékleten hevítik. Az 25 így előállított elektródnak lényegében ugyanazok a hátrányai. mint az előbb említett elektródoknak. Nem kielégítő sem a pontosságuk, sem a stabilitásuk. Vizsgálataink során arra a felismerésre jutottunk, hogy nagy pontosságú és nagy stabilitású elektródot állíthatunk 30 2 elő, ha ezüst- és/vagy grafitport és egy porított ezüstsót 0,05:0.95 és 0,95:0,05 közötti súlyarányban — adott esetben 10—100 sűly% hő hatására gázfejlődés közben bomló anyag hozzáadásával — összekeverünk, a porkeverékből valamely önmagában ismert fémragasztó kötőanyaggal jól kenhető pasztát készítünk, a pasztát felvisszük az elektród alapra, és a paszta megkeményedése után az elektródot hőkezeljük. Ezzel az eljárással igen előnyösen állíthatunk elő nagy pontosságú és nagy stabilitású ezüst-ezüstsó vonatkozási elektródot. Az ezüstport a fent megadott súly arányban valamilyen ezüstsóval, célszerűén ezüstkloriddal. e/üstbromiddal. ezüstjoílicldal vaus ezüsíszulfiddal keverjük össze. Különösen előnyösen állíthatunk elő ezüst-ezüstklorid vonatkozási elektródot ezüstporból es kémiai utón előállított porított ezüstklorídból. Az eljárással előállíthatunk ionszelektív mérőelektmdokat is. Ekkor az ezüstöt részben vagy teljes egészébet; grafitporral helyettesíthetjük. Mint említettük, az ezüst- illetve grafitport a porított ezüstsőval 0.05*0.95 és 0.95:0,05 közötti súlvarámban keverjük őssae. Előnyösnek találtuk a 2:1 és 1:2 közötti súlyarányú keverékeket, legcélszerűbb azonban az 1:1 súlyarányú keverék. A termék minősége szempontjából igen lényeges. hogy a komponenseket tökéletesen homogenizáljuk. Kötőanyagként használhatunk minden olyan folyékony fémragasztó kötőanyagot amely a fémhez jól tapad. Előnyösen két komponenst! gyantát használhatunk kötőanyagként. Legelőnyösebbnek az epoxigyantát találtuk. 177471
