177383. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,3-diklór-4-hidroxi-benzoesav előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 177383 Bejelentés napja: 1977. X. 04. (Sí-1598) Amerikai Egyesült Államok-beli elsőbbsége: 1976. X. 04. (729329) Nemzetközi osztályozás: C 07 C 37/00 C 07 C 39/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. III. 28. Megjelent: 1982. VIII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Berkoff Charles Edward vegyész, Huntingdon Valley, Webb Robert Lee vegyész, Smithkline Corporation, West Chester, Pennsylvania, Amerikai Egyesült Államok Philadelphia, Pennsylvania, Amerikai Egyesült Államok Eljárás 2,3-diklór-4-hidroxi-benzoesav előállítására 1 A találmány tárgya eljárás a diuretikus hatással rendelkező tienilsav (2,3-diklór-4-(2-tienoil)-fenoxiecetsav) szintézisében felhasználható 2,3-diklórhidroxi-benzoesav előállítására. 5 A tienilsav ismert szintézisének egyik lépésében 2.3- diklór-anizolt tienolkloriddal vagy tiofént 4-metoxi-2,3-diklór-benzoilkloriddal acileznek. Mindkét acilezési műveletet a Friedel-Crafts reakciók körülményei között hajtják végre [Eur. I. Med. 10 Chem. — Chimica Therapeutica 9 (6), 625—633 (1974), 3 758 506 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírás]. A találmány szerint a tienilsav szintézisében fel- 15 használható új közbenső terméket, mégpedig a 2.3- diklór-4-hidroxi-benzoesavat állítjuk elő. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy könnyen hozzáférhető kiindulási anyagokat igényel, és egyszerűen a tienilsawá alakítható közbenső terméket szolgáltat. 20 A tienilsav szintézisében felhasználható 2,3-diklór-4-hidroxi-benzoesavat tehát a találmány értelmären 2,3-diklór-fenol és széntetraklorid reakciójával állítjuk elő a Reimer-Tiemann reakciók 25 körülményei között. Ezt a reakciót a szakirodalomban eddig még nem ismertették. A szakirodalom tanúsága szerint az izomer diklórfenolok a Reimer-Tiemann reakciók körülményei között széntetrakloriddal egyáltalán nem vagy csak igen kis mértékben 30 2 reagálnak, így például 2,6- vagy 2,4-diklór-fenolból 5%-osnál kisebb hozammal állíthatók elő a megfelelő karbonsavak (Suzuki, H. és munkatársai: Chem, Abstr. 76, 126 537t). A szerzők ezt a jelenséget a poliklór-vegyületek kis reakciókészségével magyarázták. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy ha 2,3-diklór-fenolt a Reimer-Tiemann reakciók körülményei között széntetrakloriddal reagaltatunk, közel 70‘%-os hozammal kapjuk a kívánt 2,3-diklór-4-hidroxi-benzoesavat. A 2,3-diklór-fenol és a széntetraklorid reakcióját a találmány szerint rézforrás, így rézpor vagy bronz és vizes alkálifémhidroxid-oldat, így nátrium- vagy káliumhidroxid-oldat jelenlétében hajtjuk végre. Általában úgy járunk el, hogy a reakcióelegyet a reakció teljes mértékű lezajlásáig visszafolyatás közben forraljuk. A reakcióidő változhat, rendszerint azonban 6-48 órás forralást alkalmazunk. A terméket szokásos módszerekkel különíthetjük el a reakcióelegyből. Az így kapott új vegyületet, azaz a 2,3-diklór-4- -hidroxi-benzoesavat metiléterré alakíthatjuk, és a kapott metiléterből a korábban ismertetett módszerekkel tienilsavat állíthatunk elő. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi pádákban részletesen ismertetjük. 177383
