177277. lajstromszámú szabadalom • Sínvégeket összekötő szerkezet
magyar népköztársaság SZABADALMI 177277 LEÍRÁS isi Bejelentés napja: 1978. 11. 6. (WA—347) Nemzetközi osztályozás: E 21 B 11 /(N) Uniós elsőbbsége: 1977. II. 7. (A 802/77) Ausztria ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. III. 28. Megjelent: 1982. X. 31. Feltaláló: Szabadalmas: Martin Richard alkalmazott, Mödling, Ausztria P. C. Wagner Elektrothermit-Schweissgesellschaft Bécs. Ausztria Sínvégeket összekötő szerkezet í A találmány tárgya sínvégeket összekötő szerkezet, amelynél a sinek végeinek egymással szemben levő homlokfelületei, valamint az összekötő hevederek és sínek egyegy közbenső szigetelő betéten keresztül vannak egymással összeragasztva, továbbá az erős, tömör testekként kialakított, fémből levő hevederek a síngerinc és a sínfej külső pereme közötti teret gyakorlatilag teljesen kitöltik, a hevederek a sínekkel csavarok révén is össze vannak erősítve, amely csavarok a síngerincekben levő szigetelt furatokon nyúlnak keresztül. Az elektromos biztosító berendezésekkel működő vasutaknál fölmerül az a követelmény, hogy a vágányok meghatározott helyein az egymás után következő sínszálak úgy legyenek egymással összeerősítve, hogy ezek között áramátvezetés ne jöhessen létre. Sínszálak egymáshoz illeszkedő végeinek szigetelt összeerősitésére már többféle megoldás ismert. Az összekötő szerkezeteket úgy kell kialakítani, hogy egyrészt a sínek egymással szembeni végeit elmozdulásmentesen rögzítsék, másrészt az összekötő szerkezetek szükség esetén könnyen oldhatók legyenek. Ezek a követelmények főként azóta fontosak, mióta hézagmentesen összehegesztett vágányokat, váltókat, kitérőket alkalmaznak. Ezeknél a megoldásoknál csak ragasztott, szigetelt vég-összeerősités, valamint nagyon szilárd csavarkötés jöhet számításba. A sínvégeket összekötő szerkezetek ilyen típusait nagyon gondosan kell szerelni és rendszeresen karban kell tartani. Főként a nagy terhelésű vágányszakaszokon levő kötések létrehozásánál számításba kell venni, hogy az egymástól mintegy 3—6 mm vastag közbenső szigetelő betét 177277 2 révén elválasztott két sínvég terében nagy erők, nagy hajlítónyomatékok lépnek föl, amelyeket csupán a két heveder-keresztmetszet visz át, ezért a sínek ragasztásos illesztését sokszor nem a talpfa közepénél helyezik el — ahol a 5 legnagyobb hajlítónyomaték lép föl —, hanem a talpfa közepétől jobbra vagy balra eltoltan. A ragasztásos illesztés járófelülete ütésmentes és kihajlásmentes állapotának biztosításához az acél hevederek hajlítószilárdságát kellő mértékűre kell beállítani, ami a hevederek anyagának 10 megfelelő megválasztása révén érhető el. Az ilyen típusú, ismert összekötő szerkezeteknél a gyakorlatban gyakran előfordul, hogy anyagkifáradás következtében a hevederek eltörnek. Ennek elkerülésére már próbáltak olyan rendszabályokat keresni és alkalmazni, 15 amelyek lehetővé teszik a ragasztásos illesztés nagyobb kifáradási határának elérését. A próbálkozások főként azért haladtak ilyen irányban, mert a hevederek anyaga minőségének további javítása már nem volna gazdaságos. Az egyik próbálkozásnál például az összekötni kivánt síneket 20 még az összekötő hevederek rögzítése előtt végfelületeikkel — nagy keménységű közbenső szigetelő betét behelyezése után — egymáshoz nyomták. Ez aránylag költséges megoldás, mert a sínek megfogásához és egymáshoz nyomásához drága szerkezetek szükségesek. 25 Ismertek olyan más típusú, sínvégeket összekötő szerkezetek is, amelyeknél az összekötő hevederek több lemezből vannak összetéve, amely lemezek egymással nem közvetlenül, hanem szigetelő betétek közbeiktatásával vannak öszszeerősítve. A hevederek az összekötő csavaroktól el van- 30 nak szigetelve és a singerincben a csavarokat befogadó
