177259. lajstromszámú szabadalom • Eljárás haszonállatok tömeges iparszerü szaporitására és nevelésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI 177259 LEÍRÁS Bejelentés napja: 1975. XII. 16. (SE—1809) Nemzetközi osztályozás: A 01 K 1/00 Közzététel napja: 1979. IX. 28. ORSZÁGOS t' J. ALALMaN V X HIVATAL Megjelent: 1982. XI. 30. . Ï . Feltalálók; Szabadalmas: Ács Vilmos mezőgazdasági mérnök, 33% Szederkényi István Sass László mezőgazdasági mérnök, 33% mezőgazdasági üzemmérnök. Szederkényi István mezőgazdasági üzemmérnök, 34% Pécs Pécs Eljárás haszonállatok tömeges (iparszerü) szaporítására és nevelésére i A találmány haszonállatok, célszerűen sertések tömeges (iparszerű) szaporítására és nevelésére (hizlalására) szolgáló eljárásra vonatkozik, amelynek során K napból (pl. K = 365) álló termelési időszakban összesen Y felnevelt (hizlalt) élőállat bocsátandó ki. A hústermelés, így sertéshús-termelés növelésére és racionálisabbá tételére a szakemberek széles körben tesznek erőfeszítéseket, a javaslatok és intézkedések azonban a hústermelés egyes részterületeivel vannak összefüggésben, a termelőeszközök, a férőhelyek optimális kihasználására azonban nem adnak megoldást. A jelenlegi, elsősorban a 800 férőhelyesnél kisebb sertéstelepeket általában a ciklikus, szakaszos rotáció eive alapján tervezik és üzemeltetik. A férőhelyek számát tervezési segédletekben található normatívák és képletek alapján határozzák meg. A normatívák pl. a választás, az utónevelés. a véghizlalás stb. napokban kifejezett átlagos értékeit tartalmazzák, amelyekből kiindulva a tervezők fix alapterftleífi, fix férőhelyes épületet terveznek. Az „átlagos’" értékek használata a tervezést ugyan megkönnyíti, a terv szerinti üzemeltetést azonban gyakorlatilag lehetetlenné teszi, mivel a biológia, az álatok élettani sajátosságai átlagokat nein tűrnek. A problémák először akkor jelentkeznek, amikor valamely állatcsoport nagysága a tervezés kiindulópontjaként használt „átlagos" csoportnagyságot meghaladja. Az átlagos csoportnagyságnak megfelelően megállapított fix férőhely szám ugyanis egyidejűleg a maximumot ís jelenti, tehát zsúfoltság jelentkezik, nem kapják meg az állatok az optimális fejlődésükhöz szükséges teret, ami végül is a 2 megtermelt hús mennyiségi és minőségi romlását vonja maga után. A technológia és biológia összhangjában azonban a legnagyobb problémát a ciklikus-szakaszos búgatás, ellelés 5 jelenti. Â technológia szerint ugyanis meghatározott időszak alatt meghatározott számú állatot kell megtermékenyíteni, majd a telep nagyságától (forgási sebességtől) függő időszakon át a búgaíásban szüneteltetés következik, ugyanakkor azonban az állatokban zajló biológiai folyató matok nem szünetelnek. Azok az ivarzó anyaállatok, amelyeknek ivarzása a búgatás szünetére esik, rajtuk kívül álló ok miatt hosszú időre kimaradtak az aktív termelésbő!, viszont jelentős költséggel terhelik az üzemei mindaddig. ameddig egyszer - gyakorlatilag véletlenül egybeesik az ivarzás ideje a búgatásí ciklus idejével; az egyes egyedeknél több ívar/is ís előfordul, mire az egybeesés létrejön. Ugyanakkor ismeretes, hogy az idő múlásával az ívar/is aktivitása teljes megszűnéséig nagymértékben lanyhul és még a már nem ivarzó állatok kiszűrése sem történik a telepen beiül kellő időben a nagy állatszám és technológiai hiányosságok, egyedi kocaszáílások hiánya miatt. Végűiís az egyes álíatok 50- Mi kg-os súlytöbblete hívja fel a dolgozók figyelmét az egyes álíatok biológiai passzivitására, ezen időpontig azonban a „passzív"’ anyaállatok jelentős költségeket emésztenek fel (takarmány, élőmunka, amortizáció stb.). Ezen túlmenően a helyfoglalás - nagy volumen esetén — akadályozni a forgási sebességet, a koeavonalon férőhelyhiány keletkezik, mivel egyre kevesebb aktív koca termek a folyamaiban. Másszővai a passzív anyaállatok létszámának emelkedése adott, fix területen csokis 20 25 30 177259
