177165. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyorsan változó elektromágneses terekkel történő szén nemesítésére, valamint szénhidrogén kinyerésére olajtartalmú kőzetekből

177165 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1976. X. 27. (B A—3471) Nemzetközi osztályozás: C 10 B 57/08, C 10 G 1/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. II. 28. Megjelent: 1982. VII. 31. Bagó Gyula, okleveles gépészmérnök, Horváth Gyula okleveles bányamérnök, Várkonyi Csaba okleveles gépészmérnök, Budapest Eljárás gyorsan változó elektromágneses terekkel történő szén nemesítésére, valamint szénhidrogén kinyerésre olajtartalmú kőzetekből 1 2 A találmány tárgya eljárás, gyorsan változó elektromágneses terekkel történő szén (lignit, bar­naszén, stb.) nemesítésére és hulladék anyagainak hasznosítására, valamint szálhidrogén kinyerésre bányászati úton kitermelt vagy kitermelendő olaj- 5 tartalmú kőzetekből (olajpala, olajhomok stb.). Mind a szénnemesítésre, mind az olajtartalmú kőzetek feldolgozására egyaránt, számos külön-külön technológia ismert a gyakorlatban és irodalmi közleményből. 10 A szén nemesítésére, a gazdaságosabb felhasz­nálásra való alkalmassá tételére például: a mecha­nikus víztelenítés, a meddőleválasztás, a termikus nemesítés, és az utóbbin belül a szárazlepárlás, ahidrálás stb. 15 A mechanikus kezelésnél, 80—90°C-os hőmérsékletű légárammal a nyersszén szabad víztar­talmát távolítjuk el részben, és a befejező művelet a brikettezés. A száraz lepárláson a szénnek a levegő kizárásával történő hevítését (száraz desztil- 20 lációját) értjük. Ismeretes még az alacsony hőmérsékletű lepár­lás, a svélezés, (amelynek technológiáját Fischer, Schnader dolgozta ki). A közepes hőmérsékletű lepárlás, (ennek csak laboratóriumi jelentősbe van, 25 ipari gyakorlata nincs), valamint a magashőmérsék­letű kokszosítás. Ugyancsak ismeretes a szenek elgázosítása, oxigénnel, vagy oxigén hordozóként levegővel, széndioxiddal, vízgőzkeverékkel. Meg kell említeni mb az ismert Dr Fleisner féle ahidrálást, 30 amely különösen a magas víztartalmú szenek vízmentesítésének korszerű és energetikailag gazda­ságos eljárása. Az előzőekben áttekintett technikai szintet képező szénnemesítési módszerek energia szükséglé­tét vizsgálva, - az ahidrálás kivételével — nagyon magas fajlagos értékeket tapasztalunk. Ugyanez állapítható meg a beruházási költsb­­igénnyel kapcsolatban is. További hátrányként je­lentkezik, hogy az ismert eljárások és berendezések komplikáltak, stabil üzemeltetési és különösen ko­moly környezet szennyezési problémákat is felvet­nek. Az ahidrálással kapcsolatban meg kell emlí­teni, hogy tulajdonképpen nemesítés nem is játszódik le, csupán víztartalom csökkenés, mert a szén karbontartalma változatlan marad. A bányászati úton kitermelt olajtartalmú kőze­tek (olajpala, olajhomok) feldolgozására ugyancsak kifejlesztettek már számos technológiát. Általában klasszikus vegyipari műveleteket alkalmaznak erre a célra, mint például az extrakció, vagy a száraz lepárlás (Fischer féle eljárás). Különösen az olajpala feldolgozása történik így. De van gyakorlat arra is, hogy az értékesebb „homok” vagy „pala” olajat, finomvegyészeti, gyógyszeripari célra, költsbesebb kémiai megoldások alkalmazásával nyerik ki eseten­ként, vagy például „szuper nagy nyomású” és „ultra illetve infra- hang” technológiával. Mindezen ismert megoldások közös hátránya ugyancsak az aránytalanul magas beruházási, üze-177165

Next

/
Oldalképek
Tartalom