177157. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasbeton építőelemek előregyártására
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 177157 0 Bejelentés napja: 1978. XII. 15. (AA-914) Nemzetközi osztályozás: B 28 B 7/00 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1981. II. 28. TALÁLMÁNYI hivatal Megjelent: 1982. /II. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Boldoghy Béla okleveles mérnök 16%, Polgár László okleveles mérnök 12%, 31. sz. Állami Épító'ipari Somogyi Ádám okleveles mérnök 40%, Watzek Miklós okleveles mérnök 32%, Vállalat, Budapest Budapest Berendezés vasbeton építőelemek előregyártására 1 2 A találmány berendezés vasbeton építőelemek előregyártására, főleg födémelemek, falelemek és faltartók előállítására. A berendezés a gyártandó termék keresztmetszetéhez igazodó formázó egységet és az általa képzett formázó terekbe juttatott 5 nyers beton kötését elősegítő érlelő egységet tartalmaz. A vasbeton szerkezetek előregyártásának fejlődésével egyre szélesebb körben alkalmaztak és alkalmaznak olyan panelokat, amelyek födémelemek- 10 ként, falelemekként, faltartókként stb. alkalmazhatók. E panelok egy része alul és fölül egyaránt sík felületű, és ezek gyártása egyszerű eszközökkel megoldható. Bonyolultabb zsaluzási és előregyártási módszereket kívánnak a bordákkal ellátott panelok. 15 Ezek leggyakrabban előforduló típusai a T és TT keresztmetszetű elemek. Az utóbbiakat „pi-paneloknak” is nevezik. Ezeket különösen szívesen alkalmazzák nagy méretű tereket lefedő nagy nyílású tartóknál, így ipari, kereskedelmi és tárolási célok- 20 kai készülő épületeknél, valamint kommunális létesítményeknél. A bordás panelokat födémelemekként használva, szélső esetben 24 méterig terjedő nyílásokat is át 25 lehet hidalni. A legnagyobb nyílásméret természetesen nem elméleti adat, csupán e méret fölött már igen nagy keresztmetszetű, és emiatt nagy súlyú elemeket kellene előállítani. Az előregyártott szerkezeteknél a még könnyen és egyszerűen moz- 30 gatható és beépíthető elemek fölső súlyhatárát általában 15 tonnának tekintik. A fentiekben ismertetett kötöttségek eredményezték az ún. „sztend” rendszerű gyártástechnológiát. Ennek segítségével a legkülönbözőbb alakú és keresztmetszetű előregyártott elemeket lehet készíteni, melyek kiterített felülete akár a 100 négyzetmétert is meghaladhatja. A bonyolult és változó keresztmetszetű nagy felületű előregyártott elemek érlelése, kezdeti belső feszültségeinek korlátozása, a gyártóforma és az elem meghatározott üzemi paraméterekkel való hőkezelése (fölfűtés, hőntartás, lehűtés) a hőtágulások szabad kialakulásának lehetővé tétele és mindezen körülmények egymással való összehangolása rendkívül összetett feladatot jelent, amely általánosságban, minden részletre kiterjedően megnyugtatóan és gazdaságosan nincs megoldva. A bonyolult keresztmetszetű előregyártott elemeknél a zárt térben való programozott hőérlelési módszerek egyike sem vált be mindeddig, elsősorban azért nem, mert végrehajtása nagy beruházással és gazdaságtalan üzemmel volt csak megvalósítható. A nagy felületű, összetett keresztmetszetű előregyártott vasbeton elemek hőérlelését ezért általában az. egyszerűbb, hagyományos ún. „szabad gőzteres” módszerrel végzik. Ennek azonban az a sajnálatos velejárója, hogy igen sok energia kárba vész, az érlelés folyamata nehezen vagy egyáltalán nem szabályozható és a betonminőség — sokszor még 177157
