176814. lajstromszámú szabadalom • Hagymaszártépő berendezés

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 176814 SZOLGALATI TALALMANY Nemzetközi osztályozás : Bejelentés napja : 1979. II. 21. (KA—1518) A 23 N 15/08 Közzététel napja: 1980. XI. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1981. XII. 31. * Feltaláló : Szabadalmas : Bazsika László oki. gépészmérnök, Budapest Mezőgazdasági Gépgyártó és Szol­gáltató Vállalat, Kaposvár Hagymaszártépő berendezés 1 A találmány olyan gépi berendezés, amely a szántó­földön termett étkezési vöröshagyma hosszú szárát be­takarítás után megfelelő rövidségre letépi. A szántóföldről kézzel vagy géppel betakarított étke­zési vöröshagyma (továbbiakban hagyma) tárolásra vagy piacra való előkészítésének egyik legfontosabb mű­velete a feleslegesen hosszú, amúgy is elszáradt szárrész 2—4 cm hosszúságra való letépése. A műveletet azelőtt egyenként, kézzel végezték. Ennek kényelmetlen, lassú voltára tekintettel eddig is készültek gépi berendezések, amelyek a fenti hátrányokat voltak hivatva kiküszöbölni. Elöljáróban le kell rögzítenünk a hagymaszártépés értelmét és lényegét. A hagyma elszáradt, rendszerint nyirkos, de minden­képpen felesleges szárát el kell távolítani, mert többlet térfogatot jelent és rontja a piaci áru esztétikai értékét. A szárletépés csak bizonyos korlátozásokkal történ­het. A hagyma szártövétől számítva körülbelül 2—4 cm hosszú szárrésznek meg kell maradnia, mivel e részben 1—2 cm hosszban tölcséresen élő húsanyag nyúlik be, amelyet nem szabad megsérteni, vagy héjréteg nélkül hagyni. Tehát ilyen szempontból értékelve nem megfelelőek a késsel, vagy kés-szerű végződéssel ellátott forgó szer­kezetek, amelyek a hagymaszárat tőben élesen levágják, ezzel a szártőbe benyúló élő hagymahúst is felvágva a romlást okozó fertőzésekre adnak lehetőséget. Ilyen berendezéseknek csak a hagyma azonnali konzervipari 2 feldolgozásánál van helye, mivel a tartós tárolhatóságot nem teszik lehetővé. További fejtegetéseinkben ezért csak olyan szerkeze­tekkel foglalkozunk, amelyek a hagyma szárát a mon­dott hosszúságban meghúzva, elvékonyítva „fejö-”moz­­dulat utánzásával eltépik. Természetesen eközben a hagymafejet, annak felületét, a rajta hagyandó „páncél"­­leveleket épen hagyják. Értékeléseinkben figyelemmel vagyunk a szerkezetek tartósságára, élettartamára, karbantarthatóságára, üzembiztonságára is. A felhozott szerkezetek működésének alapelve lénye­gében két összeforgó és erővel összenyomott „henger”, amely a befogott szárat megszorítva behúzza a hagyma­fej felütközéséig, utána a fej és a hengerek találkozása közötti részen azt elszakítja. A „henger” kifejezés alatt azonban nem egyszerű sima hengert szabad érteni, mert az a legtöbbször nyirkos, sáros és meglehetősen erős hagymaszárat gyakorlatilag letépni nem tudja. A „hengerek” felülete ezért különböző alakzatokkal van ellátva egyenes, spirál bordák, domborulatok, ro­vátkák formájában. Anyaguk lehet fém, gumi stb. Az alakzatok szerepe még a hagyma szárának besod­­rása a befogáshoz, végül a hagyma eltávolítása a gépből. A továbbiakra nézve is rögzítjük, hogy két összedol­gozó henger — hengerpár — jelent egy úgynevezett „csatornát”, amelyből egy üzemelő berendezésen a na­gyobb feldolgozó teljesítmény érdekében párhuzamosan több is van. (Pl. 4,5,9,12,24 stb. csatornásak ismertek). 5 10 15 20 25 30 176814

Next

/
Oldalképek
Tartalom