176811. lajstromszámú szabadalom • Eljárás heparin tisztítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 176811 Bejelentés napja: 1977. III. 4. (KA—1485) Nemzetközi osztályozás: C 08 B 37/10 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Elsőbbsége: Svédország: 1976. III. 5. (76 030402) Közzététel napja: 1980. XI. 28. Megjelent: 1981. XII. 31. Feltalálók : Andersson Lars-OIov orvos, Knivsta, Holmer Erik Yngve orvos, Bromma, Svédország Szabadalmas: Aktiebolaget KABI, Stockholm, Svédország Eljárás heparin tisztítására 1 A találmány tárgya eljárás heparin tisztítására. A ta­lálmány szerinti eljárással nagy fajlagos aktivitású, igen tiszta heparint állíthatunk elő. A heparint a gyógyászatban már évtizedek óta alkal­mazzák. A heparin a legismertebb antikoagulánsok egyike, és igen előnyösen használható fel többek között a trombózis megelőzésére. Miként ismert, a heparin egy szulfatált poliszacharid, amely a megfelelő állati szer­vekből (tüdőből és bél-nyálkahártyából) viszonylag bo­nyolult módszerekkel különíthető el. A klinikai gyakor­latban jelenleg alkalmazott heparin-készítmények igen széles határok között változó, azaz körülbelül 5000-től 35 000-ig terjedő molekulasúlyú hatóanyagot tartalmaz­nak. A hatóanyagok fajlagos aktivitása rendszerint körülbelül 130 egység/mg. Megállapíthatjuk tehát, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható ismert készítmé­nyek minősége igen változó. Heparin-kezelés esetén vi­szonylag ritkán lépnek fel mellékhatások ; az esetlegesen jelentkező mellékhatások azonban rendszerint nehezen kezelhető elváltozásokhoz vezetnek. E mellékhatások egy részét feltehetőleg a heparin-készítményekben levő szennyező anyagok okozzák. Igen nagy szükség van tehát a jelenleg alkalmazottnál tisztább és specifikusabb hatású heparin-készítmények előállítására. A heparin és különböző plazmafehérjék közötti köl­csönhatást már vizsgálták a heparint megkötő plazma­fehérjék tisztítása kapcsán [American Journal of Phy­siology, 218,1500—5 (1970)]. Ebben a cikkben a szerzők heparint megkötő fehétjékként az alfa-2-globulin és az 2 alfa-1-albumin elektroforetikus szérum-fehérjefrakció­­kat jelölik meg. A trombin-antitrombin komplex képződésének tanul­mányozásakor megállapították, hogy a heparin gyor­sítja az említett komplex kialakulását [Thrombosis Research, 7, 305—313 (1975)]. A feltételezések szerint a heparin ezen hatását annak köszönheti, hogy hozzá­kötődik úgy az antitrombinhoz, mint a trombinokhoz, vagy a heparin az antitrombinnal reagálva aktiválja azt. A mátrixhoz kötött antitrombin (a heparin egyik ko­­faktora) adszorpciós sajátságainak vizsgálata során meg­lepő módon azt tapasztaltuk, hogy a mátrixhoz kötött antitrombin specifikusan megköti a jelenlegi klinikai gyakorlatban használt heparinnak azt a molekula-frak­cióját, amely a klinikailag értékes trombózis-ellenes hatást közvetíti. Az adszorpció és deszorpció körülmé­nyeinek megfelelő megválasztásával ily módon rendkívül tiszta heparin állítható elő. A fenti módszerrel előállított, tisztított heparin fajlagos aktivitása — a kiindulási anyagként felhasznált heparin körülbelül 130 egység/ mg-os értékével szemben — 200—270 egység/mg, és a tisztított heparin molekulasúlya lényegesen szűkebb ha­tárok közé esik, mint a kiindulási anyagé. További kí­sérleteink során azt tapasztaltuk, hogy az adszorpciós­­-deszorpciós tisztítási eljárásban antitrombin helyett egyéb heparin-megkötő plazmafehérjéket is jó ered­ménnyel alkalmazhatunk. E további, heparin-megkötő fehéijék közül példaként a IX koagulációs faktor (B­­-faktor) elkülönítése során izolálható, körülbelül 150 000-es molekulasúlyú inter-a-tripszin-inhibitort em-5 10 15 20 25 30 176811

Next

/
Oldalképek
Tartalom