176779. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukorgyári nyerslé tisztítására közbenső alkalizálással

MAGYAR

NÉPKÖZTÁRSASÁG

SZABADALMI

LEÍRÁS

176779

SZOLGALATI TALÄLMÄNY

Nemzetközi osztályozás:

Mara

Bejelentés napja: 1978. VII. 21. (El—799)

C 13 D 3/12

Közzététel napja: 1980. XI. 28.

ORSZÁGOS

TALÁLMÁNYI

HIVATAL

Megjelent: 1981. XI. 30.

Feltalálók: Szabadalmas:

Strausz János, oki. vegyészmérnök, Ercsi, 80%, Ercsi Cukorgyár, Ercsi

dr. Vukov Konstantin, oki. vegyészmérnök, Budapest, 20%

Eljárás cukorgyári nyerslé tisztítására közbenső alkalizálással

1

A találmány a cukorgyári nyerslé tisztítására alkalmas meszes szénsavas eljárás, amelyben az első meszezés és szénsavazás csapadékát tartalmazó iszapos lébe mésztejet adnak, ezzel a csapadék adszorbeáló képességét növelik, majd rövid időn belül szűrik, ily módon a nyerslé tisztítás effektusát növelik.

A cukorrépából a cukorgyártás céljából kinyert lé vízből és szárazanyagból áll. A szárazanyag technológiai szempontból két fő komponense a szacharóz, röviden cukor és az összes többi szárazanyag, röviden nemcukor. A cukorgyári létisztítás célja a nemcukor minél több összetevőjének lehető legnagyobb mérvű eltávolítása, mivel minden egyes nemcukor-komponens nehezíti a cukor kristályosítását és csökkenti a kristályosán kinyerhető cukor nyeredéket. A cukorgyári létisztítás mésznek égetett mész vagy mésztej alakjában való adagolásából és a mészfelesleg széndioxiddal való megkötése és kalciumkarbonát alakjában való kicsapása útján valósul meg. A meszes-széndioxidos (szénsavas) létisztításnak két követelményt kell összeegyeztetnie:

1. A nemcukor anyagok minél tökéletesebb eltávolítása, lecsapás, koaguálás, roncsolás és adszorbeálás útján;

2. A csapadék szűréssel vagy ülepítéssel vagy ülepítéssel és szűréssel való minél jobb eltávolíthatósága.

A két követelmény részben ellentétes, a lehető legjobb kielégítésük céljából alakultak ki a jelenlegi létisztitási eljárások módozatai.

Az egyik legismertebb ilyen megoldás a Magyarországon hosszú időn át egységesként bevezetett és ma

2

is elterjedt létisztítási eljárás, amely 1957—1961 között alakult ki szovjet és csehszlovák kutatásokra támaszkodó magyar kutató-fejlesztő munka során.

Ez a klasszikus eljárás a következő technológiai mü- 5 veletekből áll:

1. Progresszív, ellenáramú előderítés mésztejjel, első szénsavazott iszaposlé visszavételével az előderítésbe (hőmérséklet 85—90 °C, tart. idő 4—8 perc).

2. Főderítés mésztejjel (85—90 °C, 5—15 perc).

10 3. Első szénsavazás, folytonos ellenáramú rendszerben, pH2o= 10,7—11,0 aktív alkalitásig (84—88 °C, 8— 10 perc).

4. Első szénsavazási csapadék besűrítése ülepítéssel, az eredeti térfogat ‘/3—ll4-ére, vagy újabban pl. az ún.

15 zagysűrítő szűrőkkel, az eredeti térfogat '/4—'/j-részére.

5. A besűrített csapadék — zagy — szűrése dobszűrőn, a szűrt iszap pórusait kitöltő lé kimosása — leédesítése — vízzel.

6. A szűrt első szénsavazott lé második szénsavazása 20 a kalcium és magnézium ionok (mészsók) legtökéletesebb eltávolításának alkalitásáig.

7. A második szénsavazott iszaposlé szűrése.

8. A szűrt második szénsavazott lé — higlé bevitele a bepárló előtti híglétartályba.

25 Az első (3. pont szerint) és második (6. pont szerint) szénsavazás után az iszaposlevet pihentetik, ill. kavarják a szivattyúk elé kapcsolt (puffer-) tartályokban. A leírt eljárás jól szűrhető és jól ülepedő leveket adott a lé nemcukortartalmára számított 0,85—1,1 rész összes mész- 30 felhasználás mellett, az említett hőmérsékletek, tartóz176779