176551. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánynövények irányított silózására új baktérium törzs alkalmazásával

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 176551 Nemzetközi osztályozás: fgj Bejelentés napja: 1977. V. 11. (KO—2858) A 23 K 3/03 Közzététel napja: 1980. VIII. 28. tiÜUUR ORSZÁGOS (* ïb** TALÁLMÁNYI V. HIVATAL Megjelent: 1981. IX. 30. Feltalálók: Koch Béla agrárménök, 25%, Szakács. György vegyészmérnök, 20%, dr. Keserű József agrármérnök, 20%, dr. Virányi Sándor agrármérnök, 20%, ifj. Koch Béla gépgyártó technológus, 15%, Budapest. Eljárás tak armánynövények irányított silózására új baktériumtörzs alkalmazásával 1 A találmány tárgya eljárás nehezen vagy nem silózható növények tartósítására és szaponintar­­talmú növények szaponinmentesítésére új Lac­tobacillus plantarum törzs alkalmazásával. A megtermett szálas- és tömegtakarmányok 5 betakarítás után tartósítást igényelnek. A tartó­sítás célja az, hogy a takarmány tápértékét hosz­­szabb időre megőrizzük, és ez a leggyakrabban silózással történik. A silózás során a növényen jelenlevő, tejsavat termelő baktériumok szapo­rodnak el az általában részben anaerob körülmé­nyek között tartott takarmányban, és a tejsav jelenléte megfelelő konzerválást biztosít. A silózás meggyorsításéra tejsavat termelő baktériumokkal olthatjuk be a felhalmozott ta­karmányt. Így a 282.040 sz. osztrák szabadalmi leírás Szerint a silózandó takarmányt 18—41 °C között szaporodó Lactobacillus plantarum tenyé­szettel oltják be. A takarmánynövények azonban nem egyfor­mán silózhatók. Könnyen fermentálható például a burgonya, cukorrépa, répalevél, répafej, tarló­répa, stb., amelyek nagy szénhidráttartalmúak és így elegendő tápanyag áll a tejsavbaktériu­­mok szaporodásának rendelkezésére. A takarmánynövények egy másik csoportját elsősorban a pillangósvirágú takarmánynövé­nyek képezik. Idetartozik például a lucerna, tar­­lóhere, Vöröshéré, bükkönyfélék, borsó, stb. E nôvénÿek viszonylag nagy fehérjetartalommal 30 2 rendelkeznek, ugyanakkor kevés erjeszthető szénhidrátot tartalmaznak. A pillangósvirágú takarmánynövények fehér­jetartalma általában 15—28%. így a lucerna 21,7%, a lucerna levélliszt 22,8—27,3%, a borsó (széna) 20,0—21,8%, a vöröshere (széna) 14,4— 15,1%, a tarlóvöröshere 15,3—25,2%, a bükköny (széna) pedig 19,2—20,1% fehérjét tartalmaz. (A fenti adatok széna formájában tartósított, 14% 10 vizet tartalmazó szárazanyagra vonatkoznak.) Nagy fehérjetartalmuk következtében a pillan­gósvirágú takarmánynövények rendkívül értékes állati takarmányt jelentenek. A silózás szempontjából a takarmánynövé- 15 nyéknek ugyanebbe a csoportjába sorolhatjuk az elöregedett növényeket és növényi részeket, pél­dául a kukoricaszárat is, amelyek nem tartal­maznak ugyan a pillangósvirágú takarmánynö­vényekhez hasonló mennyiségű fehérjét, azon- 20 ban az erjeszthető szénhidráttartalmuk csekély, és jelenleg általában takarmányként alig jönnek számításba. A pillangósvirágú takarmánynövények és az elöregedett növények és növényi részek együtte- 25 sen „nehezen silózható növények'-nek nevezhe­tők. A nehézséget egyrészt a kellő mennyiségű erjeszthető szénhidrát hiánya, másrészt az okoz­za, hogy a növényeken a silózás folyamán a tej— savbaktériumok és más baktériumok vegyes po­pulációja van jelen. 176551

Next

/
Oldalképek
Tartalom