176475. lajstromszámú szabadalom • Sínlekötés, valamint segédszerkezet és eljárás annak megvalósítására
MAGYAR népköztársaság országos TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 176475 Bejelentés napja: 1977. III. 24. (BE—1294) Nemzetközi osztályozás: E 01 B 9/62 Módosítási elsőbbség napja: 1979. VII. 26. Közzététel napja: 1980. IX. 27. Megjelent: 1981. VIII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Wessely József oki. mérnök 25%, Rusz Frvin oki. mérnök 25%, Kocsis József Betonútépítő' Vállalat, Budapest oki. mérnök 20%, Dr. Kerkápoly Endre ok!, mérnök 15%, Molnár György oki. mérnök 15%, Budapest Sínlekötés, valamint segédszerkezet és eljárás annak megvalósítására 1 2 A találmány sínlekötés vágányok, főleg közúti, vasúti vágányok geometriailag nagypontosságú ágyazat nélküli leerősítéséhez. Az általában fejjel, gerinccel, valamint talppal rendelkező sínszál az alátámasztó szerkezethez rugalmasan van rögzítve. Min- 5 den lekötési helyen a sín talpa alatt az alátámasztó szerkezethez erősített alátétlemez, továbbá rugalmas betét réteg, valamint a sín talpával eröátado kapcsolatban levő cs ezáltal a sínszál etfordulását -is eltolódását egyaránt meggátló iegalább egy daiab 10 leszorító szerv van. A találmány tárgyát képezi egy segédszerkezet a sínlekötés megvalósítására, valamint az ugyanerre irányuló eljárás is. Ez utóbbi a vágány tengelyek geodéziai kitűzését követően a sínek talpának alá- 15 tétlemezekkel való összeerősítése után fokozatos közelítéssel végzett beszabályozás útján történik. A városokban a tömegközlekedés felszíni lebonyolítására egy évszázad óta a közúti villamos vasút bizonyult a legteljesítőképesebbnek. Pályáinak 20 egy része vezet azonban csak olyan helyen, ahol az a közúti forgalomtól elválasztható, és így ugyanolyan keresztaljas felépítménnyel oldható meg, mint az a távolsági vasúti forgalomban szokásos. A városi pályák tekintélyes része olyan helyeken ha- 25 lad, hogy a közúti forgalomtól való elválasztásra lehetőség nincs, és ezért a városi villamos vasút pályáját a közúti pályába kell beépíteni. A közúti vasutak közútba épített pályáinál, topábbá az utóbbi évtizedekben világszerte terjedő 30 metró építéseknél egyre inkább szakítanak a hagyományos keresztaljas felépítményi megoldásokkal, és egyre gyakrabban használnak a pályák alapjául beton vagy vasbeton lemezeket. Ezekre a sínek lekötése a mechanikus kötőelemek mellett és azokat részben helyettesítve különböző műanyag ragasztókkal. illetve habarcsokkal történik. Az említett újabb vágánylekötési módszereknél azt tapasztalták, hogy a fölhasznait műanyagok megszilárdulásuk után merevek. Ezért szükség van arra, hogy a lekötés rugalmas elemeket, például gumiból készült ágyazó alátéteket, betétidomokat, távtartókat tartalmazzon. A szóban forgó törekvések azonban azt eredményezték, hogy a vágánylekötések szerkezetileg bonyolulttá, beruházási és fenntartási szempontból pedig költségessé váltak. Az újabbfajta vágánylekötések egyik tipikus példáját találhatjuk meg az 1 922 055 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásban. Ennél a vasúti felépítmény lényeges részét a nagy merevségű lemezként kialakított ágyazat képezi. Az ágyazatot alkotó lemez betonból készül, alatta külön aljzatbeton réteg van elhelyezve, a kettő közé pedig műanyaghab réteget iktatnak be, amely az ágyazatnak bizonyos rugalmasságot kölcsönöz. A szóban forgó kialakítás több okból sem vált be. Egyrészt nincs lehetőség a pályaszint szabatos beállítására, a lekötés helytállóságát eléggé vitathatóan lehet csak megvalósítani, végül de nem utolsósorban pedig az 176475
