176325. lajstromszámú szabadalom • Közműhálózat

MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1975. XI. 10. (SE - 1800) 176325 Nemzetközi osztályozás: E 03 B 7/02 E 03 B 1/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: ] 980. VII. 28. Megjelent: 1981. VI. 1. STE1NDL Ernő oki. gépész- és villamosmérnök, Pécs, Magyarország Közműhálózat 1 A találmány közműhálózat főleg települést kiszol­gáló közművek, így villamoshálózat, úthálózat, víz­ellátó rendszer, csatornarendszer, gázhálózati rend­szer, postai kábelhálózat stb. A közműhálózat nyom­vonalrendszerével helyi adottságokhoz, fogyasztási igényekhez, topográfiai tényezőkhöz alkalmazko­dik, és magasabb, valamint alacsonyabb rendű hálóza­ti egységekből van fölépítve. A közműhálózatok létesítésekor, illetve azok be­ruházási programjainak és tervdokumentációinak el­készítése során vagy meglevő városszerkezeti adottsá­gokból indulnak ki, vagy - újonnan telepítendő lakó­telepek és városrészek esetében - a már meglevő épí­tészeti és városrendezési érvekhez igazodnak. Ez más szóval annyit jelent, hogy 3 közműhálózatok megter­vezése és kialakítása során sohasem ezek leggazdasá­gosabb kialakítása a meghatározó tényező, hanem kényszerűségből már meglevő adottságokhoz kell al­kalmazkodni. Különösen szembetűnő, hogy az újonnan telepí­tett, elvileg „korszerű” városszerkezetek esetében az utak és ehhez igazodva az épületek, valamint a köz­műhálózat nyomvonalai jobbára „ortogonális raszter” szerint helyezkednek el, tehát a háztömbök vagy azok csoportjai derékszögű négyszögeket - téglalapokat vagy négyzeteket - alkotnak. Ezeknél kisebb számú, de aránylag sok példa található a „centrális-radiális” telepítésre is, amelynél a háztömbök vagy ezek cso­portjai körcikkek, körcikk-szeletek, illetve körgyű­rű-szeletek formájában helyezkednek el. E hagyományosnak mondható település-tervezési elvek azonban nem teszik lehetővé, hogy a közműhá­lózatok, - amelyek pedig a település beruházási-költ­ségeinek jelentős hányadát teszik ki - önmagukban 5. akár műszakilag, akár gazdasági szempontból optimá­lis felépítésűek és vonalvezetésűek legyenek. Közös sajátossága a hagyományos közműhálóza­toknak az, hogy annak különböző részei - így az ivóvíz, a szennyvíz, a gáz, a villamos és a postai veze- 10 tékek, valamint adott esetben a hőtávvezetékek - nemcsak hogy külön nyomvonalak mentén helyez­kednek el, hanem ezek egymástól időben is függetle­nítetten készülnek. Az említett körülmény rendkívül gazdaságtalan, 15 mert igen sok többletmunka elvégzését teszi szüksé­gessé. Szembeötlő többek között az, hogy az ilyen összehangolatlan közműtelepítés miatt ugyanazt az útszakaszt többször kell fölbontani, a forgalmat több ízben elterelni és ez már az építés szakaszában is a lé- 20 tesítési költségek indokolatlan megnövekedését ered­ményezi. A hagyományos telepítési módszerek ezen fogya­tékossága még inkább megmutatkozik az üzemelte­tés folyamán. Sokszor gondot okoz már pusztán a 25 hibahelynek a megtalálása és föltárása is, és ugyan­csak sok földmunkát, útelzárást és költségtöbbletet okoz maga a helyreállítási munka. A fentiekhez járul ezen kívül az is. hogy mind az új közmüvek telepítésénél, mind pedig a meglevő 30 közművek hibáinak elhárításánál igen nagy a többi 176325

Next

/
Oldalképek
Tartalom