176297. lajstromszámú szabadalom • Hajtómechanizmus láncöltésű varrógépek hurokfogójához
MAGYAR SZABADALMI 176297 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS jêÊ êl Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1974. XI. 26, (NE-542) D 05 B 69/00 Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1974. I. 09. (WP D 05 b/175 906) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1975. X. 28. Megjelent: 1981. VIII. 31. "Feltaláló: Szabadalmas: Lienemann Ernst oki. mérnök, Kaufungen, Német Demokratikus Köztársaság VEB Nahmaschinenwerk Wittenberge, Wittenberge, Német Demokratikus Köztársaság Hajtómechanizmus láncöltésű varrógépek hurokfogójához 1 A találmány tárgya hajtómechanizmus láncöltésű varrógépek hurokfogójához, amelynél a hurokfogónak a tűfonalból képzett hurkot megragadó, majd azt ledobó mozgása és a tűrűdjáratból kitérő mozgása közbeiktatott mechanikus mozgásátvivő 5 elemeken keresztül a főtengely forgattyújáról ez utóbbira csatlakoztatott hajtórúddal van leszármaztatva. A láncöltésű varrógépekhez számos hurokfogóhajtómechanizmus ismeretes, amelyeknél a hurok- 10 fogó ellipszis alakú pálya mentén történő mozgását két szimmetrikus forgattyúról, vagy körhagyótárcsáról származtatják le. Ismeretes olyan láncöltésű varrógép is, amelynél a hurokfogó elliptikus mozgásának előállítása a fo- 15 lyamatosan forgó főtengelyre excentrikusán felékelt ferde homloksíkú tárcsáról történik, amely utóbbit támolygógyűrű vesz körül és a letapogatott mozgás a hurokfogóra adódik át. Ismert megoldás szerint javasolták továbbá olyan 20 mechanizmus alkalmazását, amelynél a hurokfogótengelyen forgattyú, valamint ez utóbbit körülvevő hengeres tolórúd van elrendezve, aholis a tolórúd lengőkar megfelelő kulisszahomyában csűszómozgást végez. A lengőkaron járulékos vezérlőpálya van 25 rögzítve, amely a hurokfogó oldalirányú mozgáskomponensét szolgáltatja. Az összes ismert fenti megoldás közös hátránya, hogy a hajtómechanizmus előállítása ráfordításigényes. Ennek oka a mechanizmuselemek nagy 30 2 számában keresendő. A mechanizmuselemek száma gyakran azáltal is tovább növekszik, hogy a kelmetoló szerkezet számára kellő konstrukciós beépítési teret biztosítandó a hajtómechanizmust további csatlórúddal kapcsolt lengőkarral is ki kell bővíteni. Könnyen belátható, hogy az ebből fakadó viszonylag nagyszámú csukló egyidejűleg a hajtóelemtől a hurokfogóig terjedő kinematikai láncban jelentős nagyságú eredő kotyogást eredményez, amely végülis fokozott zajos járásban nyilvánul meg. A különösen magasabb fordulatszámtartományokban érvényre jutó nagy tömegerők az egyes mechanizmuselemek deformációját idézik elő. Ez utóbbi szempontból különösen veszélyeztetett az említett járulékos csatlórúd, és az ebből eredő hatás elsősorban a varrásbiztonságot csökkenti. Ugyancsak hátrányos az ismert megoldásoknál, hogy járulékos csatlórúddal kiképzett hurokfogó-hajtómechanizmusok nehezen tömíthetők. Ily módon csak jelentős ráfordítással alakíthatók ki az említett jellegű ismert hajtómechanizmusok központi olajozórendszerben elhelyezett zárt olajteknőben. Következésképpen kézi vagy filces kenést kell alkalmazni, amely számos esetben a csuklópontok hiányos kenését vonja magával. Ugyancsak következményképpen a szabadon, burkolás nélkül elhelyezett mechanizmuselemek fokozott elszennyeződése is tapasztalati tény, amely ugyancsak megnövekedett és gyors kopásban rezultálódik. Az ismert és említett hurokfogó-hajtómechanizmusok végül a manap-176297
