176108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőszigetelő fényáteresztő tábla előállítására különösen nyílászáró szerkezetekhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI TALÄLMANY 176108 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1978. XI. 23. (HE—775) E 06 B 3/66 Közzététel napja: 1980. VI. 28. ■ ORSZÁGOS V * '*** * TALÁLMÁNYI Megjelent: 1981. VII. 31. HIVATAL 1 li 1, ■ . ■ « ^ Feltalálók : dr. Becskei TíIjof oki. vegyészmérnök, Csizmadia Sándor oki. gépészmérnök,. Kiss István anyagbeszerző, Prohászka Rajmund oki. villamos üzemmérnök, Eger Szabadalmas: Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, Eger Eljárás hőszigetelő fényáteresztő tábla előállítására, fcülönösen nyílászáró szerkezetekhez 1 A találmány hőszigetelő fényáteresztő tábla előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik, amely elsősorban nyílászáró szerkezetekhez, azok között is különösen műanyag ablakokhoz alkalmazható. Az építőiparban elterjedten alkalmaznak hőszigetelő üvegtáblákat. Ezek két, távközzel, lényegében légmentesen egymáshoz kapcsolt üveglapból álló szerkezetek, amelyek hőszigetelő képességét az üveglapok közötti rést kitöltő gáznemű anyag, elsősorban levegő biztosítja. Az utóbbi években rohamosan terjedő műanyag ablakokban csak hőszigetelő üveget lehet alkalmazni, ami egyre nagyobb mennyiségű, és kiváló minőségű hőszigetelt üveget igényel. Jelenleg a hőszigetelő üvegtáblák két alapvető típusa ismeretes: a forrasztásos technológiával készült üvegtáblák (pl. a ,,Hungaropán”-üveg); valamint a ragasztásos eljárással készült üvegtáblák. A forrasztásos technológiával gyártott üvegtáblák hátránya, hqgy költségesek, nagy beruházási igényük miatt előállításuk csak üveggyárakban történhet. A méretek változtatása igen körülményes, gyors méretmódosítási igény kielégítése pedig úgyszólván lehetetlen. További súlyos hátrányt jelent, hogy a forrasztott üvegtáblák merevek, a legcsekélyebb deformáció viselésére sem képesek a gyártás során keletkezett feszültségek miatt, így — különösen a nagyobb méretű táblák — sérülékenyek. A ragasztásos technológiánál az üveglapok közé a távtartókat felmelegített butiikaucsuk-alapú ragasztókkal rögzítik, 9 légmentes, szigeteléshez pedig kétkompo-2 nensű tömítőmasszát használnak. E megoldás hátrányai az alábbiakban foglalhatók össze : A butiikaucsuk-alapú ragasztó felmelegítése, keverése körülményes, eszköz- és időigényes, a felhordás hossza- 5 dalmas, az anyagveszteség meglehetősen nagy. A kétkomponensű tömítőmasszát a helyszínen kell kimérni és összekeverni, s az összekevert anyagot két-három órán belül fel kell használni, mivel a megkevert, de be nem dolgozott anyag mintegy négyóra elteltével már nem használható. Az anyagveszteség ezért nagyon magas. A tömítőmassza minősége — következésképpen a szigetelés minősége — igen nagy mértékben függ a komponensek kimérésének pontosságától, az összekeverés módjától, valamint az összekeveréstől számított felhasználási időponttól („fazékidő”), így a ragasztott üvegtáblák minőségében nagy eltérések mutatkoznak, mivel csak az előírt paraméterek pontos betartása biztosítana egyenletes és jó minőséget, amire a gyakorlatban általában nincs lehetőség. További problémát okoz, hogy a butiikaucsuk-alapú ragasztók alacsony hőmérsékleten ridegek, a hőmérséklet-ingadozásra érzékenyek, élettartamuk legfeljebb 10—15 évre garantálható. Az egész technológia túlságosan munka-, idő- és költségigényes: a tömítőmassza komponenseit — amint erre utaltunk — gondosan kell kimérni, homogenizálni; a melegítést igen gondosan kell végrehajtani. Ehhez mérlegre, keverőberendezésre, fűtőtestre van szükség, s természetesen sok időre. A találmány feladata, hogy a jelenleg ismért ragasztásos technológia hátrányait kiküszöböld olyan eljárást 176108
