175945. lajstromszámú szabadalom • Dróthuzallal működtethető horgony
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1978. V. 12. (KO-2922) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1980. IV. 28. Megjelent: 1981. IV. 30. 175945 Nemzetközi osztályozás: E 21 B 23/00 : 1 •" 1 lift.' i Feltaláló: Szabadalmas: Szenkovszky István oki. gépészmérnök, Nagykanizsa Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratórium, Budapest Dróthuzallal működtethető horgony 1 A találmány dróthuzallal működtethető horgony, mely alkalmas a megfelelően kiképzett olajipari kutak meghatározott mélységeiben a vele összekapcsolt eszközök elhelyezésére és rögzítésére. Az olajiparban ismeretesek szintén dróthuzallal 5 működtethető, hasonló rendeltetésű szerszámok, mely típusok a biztonságos működést csak bonyolultabb konstrukciós megoldással tudják megvalósítani, valamint szilárdságtanilag olyan nehezen méretezhető elemet tartalmaznak, mint a nyíródó fűrész- 10 menetes ráesni. A találmány célja olyan megoldás biztosítása, mely a biztonságos működést egyszerűbb, ezáltal olcsóbb konstrukcióval valósítja meg, valamint szilárdságtanilag pontosabban meghatározható műkő- 15 dést tesz lehetővé. A találmány szerinti dróthuzalos horgony - továbbiakban horgony — dróthuzal segítségével ültethető és szabadítható a kút termelőcső rakatával rendszerint beépítésre kerülő ütközőfészekben. A 20 horgony meghatározója a két részből álló belsőcső, mely felső darabjához a megfogófej, alsó darabjához pedig karmantyú kapcsolódik. További meghatározója a külső részt képező rögzítőház, amelynek felső részéhez az ültetőnyak, alsó részéhez pedig a 25 reteszház kapcsolódik. A rögzítőház a rögzítőt, a reteszház pedig a rugós reteszt foglalja magába. A külső rész egyben az álló elemeket jelenti, ezekhez képest elmozdulhat a belső rész, ami egyben a mozgó elemeket jelenti. Az álló és mozgó elemek 30 2 közti kapcsolatot nyírószegek biztosítják. A kétrészes belsőcső alsó és felső eleme közt szintén nyírószeges kapcsolat van. A működés szempontjából lényeges a két részből álló belsőcső kialakítása, olyan formán, hogy az alsó- és felsőcső kapcsolatát biztosító nyírószegekre a csövek ütésekor erő ne hasson, csak a csövek széthúzásakor vegyék fel a terhelést. A rajz a találmány szerinti dróthuzalos horgony kiviteli alakját ábrázolja félig nézetben, félig metszetben. Ültetéskor a horgony megfogására a 3 ültetőnyak szolgál, ami csavarmenettel kapcsolódik a 6 rögzítőházhoz. A 6 rögzítőházhoz továbbá csavarmenettel kapcsolódik a 8 reteszház is, mely a 9 rugósretesz fészkéül szolgál. A 6 rögzítőház külső válla a horgonynak az ütközőfészekbe való fel ülését biztosítja, belső hornya és ablakai a három darab 7 rögzítő fészkéül szolgálnak, belső válla pedig a 10 alsócső helyzetének meghatározására szolgál. A 4 ültetőnyírószeg a 3 ültetőnyak és a 2 felsőcső összekapcsolásával, a belső mozgórészt rögzíti a külső állórészhez. A 2 felsőcsőhöz csavarmenettel az 1 megfogófej csatlakozik, amit a horgony szabadításakor kell megfogni. Ugyancsak a 2 felsőcsőhöz kapcsolódik az S szabadítónyírószeggel a 10 alsócső, melynek vállas kiképzése folytán az a feladata, hogy a 7 rögzítőt kiültesse a 6 rögzítőház ablakán. A kiültetett 7 rögzítő ki támasztása a 2 felsőcső szerepe. A 10 alsócső csavarmenettel a 13 175945
