175883. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szukcimid-észterek előállítására

magyar NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS 175883 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1977. VII. 06. (BO-1673) C 07 D 207/40 Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1976. VII. 14. (P 26 31 656.3 sz.) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1980. V. 2 Megjelent: 1981. III. 31. 8. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Batz Hans-Geoig vegyész, Tutzing, dr. Horn Jürgen vegyész, Boehringer Mannheim GmbH., Mannheim, Tutzing-Garatshausen, dr. SteUner Klaus vegyész, Bernried, Maier Josef Német Szövetségi Köztársaság vegyésztechnikus, Weilheim, dr. Nelboeck-Hochstetter Michael vegyész, Tutzing, dr. Weimann Günter vegyész, Tutzing, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás új szukcinimid-ószterek előállítására 1 A találmány tárgya eljárás új hidroxi-szukcin­­imid-észter-származékok előállítására, amelyek pro­teinek, különösen biológiailag aktív proteinek ko­valens megkötésére alkalmazhatók, térhálósítás, ill. hordozóra történő rögzítés céljából. 5 Az immobilizált, hordozóanyagokon megkötött, enzimatikusan aktív proteinek iránt a technika sok ágában egyre nő az érdeklődés. Több eljárás (pél­dául a DT-AS 2128743-ban és DT-OS 2 260 185- ben leírt eljárások) ismeretes proteinek hordozó- 10 anyagokra történő kovalens megkötésére. Az im­mobilizált enzimek iránti érdeklődés legfőbb okai közé tartozik az, hogy ily módon a biológiailag aktív anyag stabilizálódik, és vizes reakcióközegek­ből könnyen elválasztható. 15 A biológiailag aktív proteinek kovalens megkö­tésére ismeretes legrégibb eljárásnál mindenekelőtt az aktiváló csoportokhordozóanyag-matrixba történő bevitelét használták. Ennek a módszernek egy lé­nyeges hátránya a kis aktivitás-kitermelésben áll, 20 aminek az az oka, hogy a protein aktív konfigurá­cióját a hordozóanyag-matrix szoros közelsége be­folyásolja Ennek a hátránynak kiküszöbölése cél­jából megkísérelték azt, hogy a protein és a hor­dozóanyag közé távtartó tagokat (spacer-eket, híd- 25 képzőket) iktassanak be. Ezek a távtartó anyagok hídképző, többnyire homo- vagy heterobifunkciós vegyületek, amelyek a proteinnel vizes oldatban reakcióképes, kovalens kötés létesítésére vezető funkciót és egy további, a 30 2 hordozóanyaggal létesítendő kötés létrehozására al­kalmas funkciót tartalmaznak. A homodifunkciós hídképzőknél, mint amilyenek a glutiraldehid vagy diepoxidok. a két funkcionális csoport azonos. Ezért a protein és a hordozóanyag egyszerre reagál, és mind a protein térhálósodás, mind a hordozóanyagra való kötődés egymás mellett meg­történik. Előnyöseknek bizonyultak az olyan eljá­rások, amelyeknél két lépésben dolgoznak, a híd­­képző-molekulát előbb a proteinhez vagy hordozó­anyaghoz. majd ezt követően a hordozóanyaghoz, ill. proteinhez kötik. Ezeknél az eljárásoknál a két különböző, egymástól eltérő reakcióképcsségű funk­cionális csoporttal rendelkező heterodifunkciós ve­­gyuletek célszerűbbnek bizonyultak. Ismeretes az az eljárás is, hogy előbb alkalmas hordozóanyag felületén fizikailag adszorbeáltatnak, majd ezen a felületen polifunkciós hídképzőkkel végzett térhál ósí tással rögzítenek. Ezeknél az eljárásoknál azt tapasztalták, hogy különböző hídképző vegyületek a megkötendő pro­teintől és az alkalmazott hordozóanyagtól függően különböző módon viselkednek, és a legnagyobb mértékben eltérő eredményekre vezetnek. Ezért a gyakorlatban minden egyes speciális esetben a leg­alkalmasabb hídképző anyagot előkísérletek során keresik meg. Egyes esetekben különösen alkalmas hídképző anyagok más esetekben teljesen használ­hatatlanoknak bizonyultak. Sok esetben egyáltalán nem sikerült eddig az aktív proteinek kielégítő 175883

Next

/
Oldalképek
Tartalom