175758. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet járművek üzemi helyzetben rögzített fékbetéteinek leszabályozására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 175758 Nemzetközi osztályozás: ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1978. VII. 20. (IA—827) Közzététel napja: 1980. IV. 28. Megjelent: 1981. VI. 30. B 60 S 5/00 Ispán Imre ipari szakoktató, Dömsöd Szerkezet járművek üzemi helyzetben rögzített fékbetéteinek leszabályozására 1 A találmány tárgyát képező szerkezet járművek fékbetéteinek leszabályozására szolgál azután, hogy a fékbetéteket az üzemi helyzetben rögzítették. A találmány szerinti szerkezet előnyösen alkalmazható közúti járművek, pótkocsik, mezőgazdasági gépek fékbetéteinek leszabályozására és általában minden esetben, ha a fékbetétek hengeres fékező felületet képeznek. Ismeretes, hogy dobfékek javításánál, felújításánál gondosan ügyelnek arra, hogy a fékdobnak a fékezésben közvetlenül szerepet játszó hengeres felületét leszabályozzák a kellő fékhatás biztosítása érdekében. Az is ismeretes, hogy a fékbetétek fékező felületei nem pontos hengerfelületek, bármennyire is igyekeznek a gyártás során erre törekedni. Különösen nem lehet egy hengerfelülethez tartozónak tekinteni a már helyükre rögzített — általában szegecselt — fékbetétek fékezésben szerepet játszó felületeit. E körülményből következik, hogy fékbetétek cseréje után, leszabályozott fékdob ellenére a fékbetétek felületének esetleg csak töredéke vesz részt a fékezésben. Emiatt a fékek javítását követően a fékhatás meglehetősen rossz lehet. A gyakorlatban csak a legdurvább hibák esetében avatkoznak be a fékpofák leszabályozása érdekében. Ilyen durva hibának számít, ha egy-egy fékpofa fékező felülete pontszerűen érintkezik a fékdob szenbenlevő felületével. Az ilyen esetben bekövetkező leszabályozás is kézi eszközökkel, reszelővei törtölik. Nyilvánvaló, hogy az ilyen beavatkozás nem eredményez szabályos hengerfelületet a fékpofák fékezésben résztvevő oldalán, legfeljebb az eredetileg pontszerű érintkezés helyett 2 nagyobb foltok menti érintkezést biztosít a fékpofa és a fékdob hengerfelülete között. Általános az a nézet, hogy majd a használat során bekopnak a fékpofák és hozzáidomulnak a fékdob hengerfelületéhez. Az ilyen nézetek 5 azonban figyelmen kívül hagyják azt a balesetveszélyt, ami a nem kielégítő fékhatás folytán áll elő. E hátrányon túlmenően gazdasági szempontból is kedvezőtlen az olyan fékszerkezet, amelynél a fékpofák fékező felülete nem koncentrikus hengerfelületet alkot a fékdob henger- 10 felületével. Ilyen esetben ugyanis a fékpofa egy részén hamarabb csökken le a fékpofa vastagsága arra az értékre, amely mellett már ki kell cserélni a fékpofákat. További hátránya a hengerestől eltérő felületet alkotó vagy a fékdobbal nem koaxiális hengerfelületet képező 15 fékpofáknak, hogy a fékdobnak nekitámaszkodó kisebb fékpofa-felületek jobban túlhevülnek, mint ha a fékpofák teljes felületük mentén súrlódnának a fékdob felületéhez. Ezekből a helyi túlmelegedésekből káros feszültségek, repedések keletkeznek, ami végső soron to- 20 vább csökkenti a közlekedési biztonságot. A találmány szerinti szerkezet révén a vázolt hiányosságok maradéktalanul kiküszöbölhetők. A javasolt szerkezet lehetővé teszi, hogy a már üzemi helyzetükben rögzített fékpofákat magán a járművön leszabályozzák és 25 ezáltal biztosítsák a fékpofák hatásos felületeinek hengeres geometriai alakját. A szerkezet használata során automatikusan biztosítja, hogy a fékpofák hatásos felületeit alkotó hengerfelület koaxiális a fékdob fékezés szempontjából szóbajövő hengerfelületével. 30 A találmány szerinti szerkezet egyszerű kézi eszköz, 175758
