175633. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés fizikai mennyiség x értékének közvetett meghatározására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SAADAUALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: l|spf Bejelentés napja : 1977. VIII. 11. (MA—2900) G 01 D 3/02 G 01 D 5/00 Közzététel napja: 1980. III. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1981. IV. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Molnár László, oki. mérnök; Nagymihályi Dezső, oki. Magyar Tudományos Akadémia mérnök; Tábor Péter, oki. mérnök; Budapest izotóp Intézete, Budapest Eljárás és kapcsolási elrendezés fizikai mennyiség x értékének közvetett meghatározására 1 A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés fizikai mennyiség x értékének közvetett meghatározá­sára nonlineáris karakterisztikájú — Uj=F(x) kimenő­jelet szolgáltató — mérőátalakító alkalmazásával, mely lehetővé teszi olyan mérőjel előállítását, mely a mérő­átalakító karakterisztikájában, vagyis a kimenőjel és a mérendő mennyiség közötti Uj=F(x) függvénykapcso­latban fennálló nonlinearitást nem tartalmazza, hanem a mérendő mennyiségnek lineáris függvénye. Ismeretes, hogy a tudományos és a műszaki életben gyakran szükségessé válik olyan fizikai mennyiségek meghatározása, melyek közvetlen érzékelésére megfelelő eszközök ez idő szerint nem állnak rendelkezésre, ezért azokat közvetett úton határozzák meg, mérőátalakító segítségével. Ugyancsak ismeretes, hogy az ilyen fizikai jellemzők természetéből folyóan gyakran csak olyan mérőátalakító alkalmazható egyik vagy másik jellemző meghatározására, melynek kimenő jele a mérendő mennyiségnek bár egyértelműen megismerhető, de nem lineáris függvénye. Ez a helyzet pl. egyes nukleáris je­lenségek, különböző — látható és nem látható — fény­­jelenségek, hőmennyiségek, mikrohullámú sugárzások abszorpciója, reflexiója, félvezető hőmérők kimenőjele stb. esetében. Már az ilyen mérések manuális regisztrálása és fel­dolgozása során is — ami még ma is gyakran nyer alkal­mazást — igen kellemetlen, hogy a mért értékek köz­vetlen táblázatba vagy diagramba foglalása esetén az ér­tékek közötti nonlineáris kapcsolat a képet áttekinthe­tetlenné teszi. A mérőjelek automatikus feldolgozása 2 esetén pedig a nonlineáris karakterisztikából eredő ne­hézségek áthidalása jelentős többletráfordítást igényel, költségessé, bonyolulttá, esetleg kevésbé megbízhatóvá, de legalábbis rosszabbul kezelhetővé teszi a jelfeldolgo­zásban — s annak függvényében a folyamatokba való automatikus beavatkozásban — ezeket a mérőjeleket. A találmány szerinti eljárás és az eljárás foganatosítá­sára alkalmas kapcsolási elrendezések áthidalják ezt a problémát. Lehetővé teszik viszonylag egyszerű és meg­bízható módon a nonlineáris karakterisztikát reprezen­táló mérőjel olyan átalakítását, hogy az így nyert ki­menőjel a közvetett úton meghatározandó fizikai meny­­nyiség tényleges értékének lineáris függvénye. A találmány előnyei általában akkor érvényesülnek, amikor a meghatározandó fizikai mennyiség folytonos függvénnyel leírható, különösen, ha a függvény mono­ton növekvő vagy csökkenő, vagyis az értékkészlet bár­mely értéke csak az értelmezési tartomány egyetlen ér­tékéhez tartozik. A továbbiakban ilyen példák kapcsán ismertetjük a találmányt. Ha a folytonos függvény me­netében van lokális maximum vagy minimum, csak já­rulékos intézkedéssel biztosítható az egyértelmű mérési eredmény, s e járulékos intézkedések kialakításával nem foglalkozunk. A találmány alapja az a felismerés, hogy ha előállí­tunk olyan referenciajelet, melynek kezdőértéke meg­egyezik a mérőátalakító karakterisztikájának kezdő­értékével, s mely jelnek az idővel való függvénykapcso­lata megegyezik a mérőátalakító karakterisztikájával, akkor a mérőátalakító kimenőjelének adott értékéhez 5 10 15 20 25 30 175633

Next

/
Oldalképek
Tartalom