175492. lajstromszámú szabadalom • Eljárás javított égésállóságú műanyaghab előállítására
M AITYAIt SZABADALMI 175492 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1977. VII. 29. (12-313) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1976. VII. 30. (P 26 34 4183 sz.) C 08 G 18/14,18/54 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1980. II. 28. ygpü» IsÜlMáMI TALÁLMÁNYI f* iÄf” HIVATAL Megjelent: 1981. II. 28. Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Golser Leopold oki. vegyészmérnök, Leonding, dr. Csepel Hubert vegyész, Linz, Chemie Linz Aktiengesellschaft, Linz, dr. Stern Gerhard oki. vegyészmérnök, Linz, Ausztria Ausztria Eljárás javított égésállóságú műanyaghab előállítására 1 A találmány tárgya eljárás javított égésállóságú műanyaghab előállítására, aminoplaszt-előkondenzátumok vizes oldatának legalább bifunkcionális szerves izocianátokkal, „savas” és „bázisos” katalizátorokból álló katalizátor-kombináció, valamint 5 adott esetben szerves fémvegyületek — különösen szerves savak ónsói — jelenlétében végzett kondenzációja útján. Ismeretesek már eljárások aminoplaszt-előkondenzátumok azon célból történő előállítására, hogy 10 mindkét műanyagtípus, nevezetesen az aminoplaszt- és poliuretánműanyagok jótulajdonságait egyesítsék. így például a 3 632 531 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leirás szerint szerves 15 poliizocianátok ún. „metilolgyantákkal”, vagyis aminoplaszt-előkondenzátumokkal szerves ónsók és szekunder vagy tercier aminok, mint katalizátorok jelenlétében poliuretánhabokká kondenzálhatok. Ennek az eljárásnak, csakúgy, mint az eddig ismert 20 eljárásoknak az a hátránya, hogy a reakcióelegy víztartalmának jóval 10% alattinak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az aminoplaszt-előkondenzátum oldatokat, amelyek technikai előállítási módjukból adódóan jelentős mennyiségű vizet tartalmaznak, 25 előbb be kell párolni. Ezen túlmenően, optimális lángállóság és a szükséges mechanikai szilárdság elérése érdekében utótérhálósításra van szükség. Savas vegyületek ezzel szemben a poliuretánokra kondenzáció gátló anyagokként hatnak [lásd például 30 2 „Konststoff—Handbuch”, Carl Hanser kiad., X. köt., 151. old., (1966)]. Ismeretes továbbá habanyagok 1 918 181 számú Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságra hozatali irat szerinti előállítása karbamid- vagy melamin-formaldehid gyantákból, különösen azonban fenolformaldehid gyantákból izocianátokkal két lépésben végrehajtott reakció útján. Ennek során először valamely savas katalizátor és valamely habosító anyag, mint fluorozott szénhidrogén jelenlétében előállítják a formaldehidgyantát, és csak ezután adnak hozzá izocianátot. Minthogy savas közegben a karbamid-, melamin-, ill. fenol-formaldehidgyanták ismert módon gyorsan kikondenzálnak, ezért ennél az eljárásnál az izocianáttal végbemenő reakció számára csak kevesebb OH-csoport áll rendelkezésre, és így nem érhető már el a kondenzátumban a formaldehidgyanta és poliuretánelemek egyenletes eloszlása. Azt találtuk, hogy aminoplaszt-előkondenzátumokból és poliizocianátokból olyan könnyűhabok állíthatók elő, amelyeknek a poliizocianát vízzel végbemenő reakciója révén képződő C02-on kívül nincs szükségük egyéb habosítószerre. Ehhez arra van szükség, hogy aminoplaszt-komponensként vízoldható előkondenzátum vizes oldatát használjuk, és a poliizocianát mennyiségét úgy válasszuk meg, hogy az aminoplaszt előkondenzátummal számottevő kondenzációs reakció, a vízzel optimális habosító reakció menjen végbe, és savas, 175492
