175410. lajstromszámú szabadalom • Előregyártott elemekkel felszerelt ülőbútor
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 175410 jfÉÊÊk-Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1972. III. 21. (RO—651) A 47 C 7/00 Amerikai Egyesült Allamok-beli elsőbbsége: 1971. III. 22. (126 808) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1975. IV. 28. Megjelent: 1981. I. 31. V vv Rowland David Lincoln építészmérnök, New York, Amerikai Egyesült Államok Előregyártott elemekkel felszerelt ülőbútor 1 A találmány tárgya előregyártott elemekkel felszerelt ülőbútor, amelynek előregyártott elemei különösen járműülések, székek, zsámolyok, padok és heverők üléseinek és/vagy háttámláiként, rácsszerűen összefogott fém huzalokból vannak kiképezve. 5 Egy kemény, merev anyagból készített, jól megtervezett szék is csak a legritkább esetben lehet mindenki számára kényelmes, mivel a bennülők alakjai nagyon eltérőek. A különféle ülőbútorokat elvileg személy szerint külön-külön el lehetne ké- 10 szíteni, de ez nagyon költséges lenne és az adott ülőalkalmatosságot mindenkinek állandóan magával kellene vinni a használat helyére. A probléma legmegfelelőbb megoldása egy olyan kialakítású ülőbútor lenne, amely automatikusan követné min- 15 den bennülő alakját. „Megfelelő rugalmasságú széket a megfelelő helyre” ez az adott szakterület megoldásra váró feladata. Az emberi test ülés közben a medence két alsó pontján, az ülőcsont kidudorodásain van alátá- 20 masztva. Ez a két, mintegy 25-50 mm sugarú csontdudor vastag izmokba van ágyazva. Egy lapos, kemény felületen az ülés azért válik rövid időn belül kényelmetlenné, mert a teljes testsúly a viszonylag kisfelületü ülőcsontot és az azt körülvevő 25 izomrostokat terheli. A testsúly nagyobb felületre való elosztása kényelmesebbé teszi a körülményeket, mivel a fajlagos, egységnyi felületet terhelő erő csökken. Az ülőhely felületének automatikus beállítása nagyban elősegíti ezt az igényt, és a 30 2 bennülő számára általában megkönnyíti a kényelmes elhelyezkedést. Másrészt azonban, ha ez a terület túl nagyra növekszik, mert például az ülés túl lágy és a bennülő túl mélyre „merül”, ez gyakran azt eredményezi, hogy a bizonytalan alátámasztás miatt a kényelemhez szükséges biztonságérzet hiányzik. Gyakran lehet látni gépkocsikat, amelyekben tulajdonosuk az ülést szilárdabbá alakító kiegyenlítő faléceket szerelt fel. Egy ismert svéd szerző Dr Bengt Akerblom írja „Álló és ülő testtartás” c. könyvében (A. B. Nordiska Bokhandeln, 1948) a következőket: „Az természetes, hogy egy lágy ülés jobban megosztja a terhelést az ülőcsontokon', mint egy kemény ülőhely. Az ülőcsontok azonban olyan kisméretűek, hogy nagyon lágy és rugalmas ülések alkalmazásának sincs semmi értelme, mert az ilyen ülések a terhelés egy jelentékeny részét olyan szövetekre vihetik át, amelyek nem alkalmasak teherhordásra. A legjobb széknek ezért olyannak kellene lennie, hogy az egyenlőtlen terheléseket egyenlőtlen rugalmas alakváltozással egyenlítse ki.” A megfelelő rugalmasság önmagában nem is elegendő. Az emberi test ülőhelyzeti kényelmének legjobban megfelelő szerkezetek azok, amelyeknek alakja kettős íveltségű és a szerkezet két irányban hajlítható, illetve deformálható. Mivel a jelenleg ismert rugók és lécek kombinációjaként kiképzett szerkezetek megfelelő rugalmassággal és szilárdsággal rendelkeznek, fő hátrányuk 175410
