175248. lajstromszámú szabadalom • Támasztóelem vezetékárkok falának biztosítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 175248 0 Bejelentés napja: 1974. X.3. (KI—714) Elsőbbsége: Német Szövetségi Köztársaság: 1973. X.4. (P 23 49 802.4—25) Nemzetközi osztályozás: E 02 D 17/08 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1979. XII.28. HIVATAL Megjelent: 1982. IX. 06. Krings Josef, gyáros, Heinsberg, Német Szövetségi Köztársaság Támasztóelem vezetékárkok falának biztosítására 1 n A találmány vezetékárkok falának biztosítására szolgáló támasztóelemre vonatkozik, mely kettesével az árok szélén függőlegesen behelyezett csúszótartókba illeszthető, és hosszukban állítható feszítőberendezésekkel az árokfalakhoz szorítható. ® Az árokdúcolással kapcsolatban a munka lényeges részét képezi a kitámasztó szerkezet egyes elemeinek visszanyerése. Ez alatt értendő az árok betöltése után vagy közben a támasztólemezek és a csúsztatótartók kihúzása és szétszerelése az árok visszatemetése után ^ 0 vagy ennek során. Mivel a kitámasztó szerkezeteket többször fel kell használni, ezért ezeket igondosan kell kezelni. Balesetek elkerülése végett a támasztólemezeket nem szabad addig kihúzni, amíg nincs biztosítva, hogy az árokfalak nem omolhatnak be. ^ 5 Ennek előfeltétele az árok megfelelő mérvű és kellően tömörített feltöltése. Természetesen a támasztólemez a kihúzásnál nagy súrlódó erőnek van kitéve, úgy hogy viszonylag nagy erősségű húzóberendezésekre van szükség. Mivel ép- 20 pen a támasztólemezek a húzókészülék által megfogott helyeken nagy húzóigénybevételnek vannak kitéve, kívánatos a húzómunka megkönnyítése és az alkalmazandó húzóerő minél nagyobb mérvű csökkentése. A fentiekben előadottak figyelembevételével a találmány célkitűzése olyan kitámasztó szerkezet kialakítása, mely viszonylag könnyen lebontható, ül. visszanyerhető. Ennek a feladatnak a megoldása abban áll, hogy minden egyes támasztóelem két egymással lazán, ül. 25 30 oldható kötéssel összeerősített egyedi táblából áll, melyek csúszótartókban vannak vezetve és külső méretük megközelítően azonos az egydarabból álló támasztóelem méretével. Először csak a belső egyedi táblára kell kis mértékű húzóerőt kifejteni. Ez a tábla csupán az árokba betöltött föld viszonylag kis mértékű nyomóerejének van kitéve és csúszhat j másik egyedi táblán. Mihelyt ezt az egyedi táblát kihúztuk, a másik egyedi tábla szabadon van az építményben és ezt kizárólag a függőleges csúszótartó rögzíti. Ezt a lapot azután egyszerű módon kiemelhetjük az árokból anélkül, hogy az nagy mértékű súrlódó erők hatásának lenne kitéve. A találmány szerinti szerkezet előnye az is, hogy azokat az egyedi táblákat, amelyek a földbe beverve a legjobban elhasználódnak, olcsóbban ki lehet cserélni, mint amikor az egész támasztóelem kicserélésére volt szükség. Annak biztosítása érdekben, hogy a két egyedi táblából álló támasztólap egyenletesen hatoljon a talajba, a találmány egyik kiviteli alakja szerint előnyös, ha az egyedi táblák egyike konzollal támasztja alá a másikat. Ez a megoldás biztosítja, hogy az egyedi táblák csak húzáskor és nem nyomáskor mozdulhatnak el egymáshoz képest. Ennek során nincs szükség nyíróigénybevételnek kitett csavarok alkalmazására, amelyek egyébként szükségesek lennének az egyedi lapok egymással történő oldható összekötésére. Ezen túlmenően biztosítva van annak 175248
