175224. lajstromszámú szabadalom • Tuskódaraboló berendezés
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 175224 Bejelentés napja: 1977.1.27. . (EA—171) Elsőbbsége: Német Szövetségi Köztársaság: 1976. II.5. (P 26 04 418.8) Nemzetközi osztályozás: B 23 D 19104 B 23 D 33/02 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1979. XII.28. HIVATAL Megjelent: 1982.III.5. _ . -Eihaus Friedrich Wilhelm, oki. mérnök, Wuppertal, Német Szövetségi Köztársaság Tuskódaraboló berendezés 1 A találmány tárgya tuskódaraboló berendezés meleg anyagok, különösen könnyűfém tuskók darabolására. Tuskódaraboló berendezéseket az iparban rendszerint valamilyen melegalakító egységekkel együtt alkalmaznak, például sajtolt vagy kovácsolt színesfém termékek előállításánál. Alumíniumfólia gyártása esetén például az öntött alumíniumtuskókat egy tárolóból folyamatosan veszi ki, és innen hevítőberendezésbe rakják, ahol meghatározott hőmérsékletre melegítik őket. Ezután a tuskókat tuskódarabolóban mégha- 10 tározott méretre vágják, és melegalakító berendezésben, például melegsajtoló gépen feldolgozzák. Az ismert tuskódaraboló berendezések rendszerint egy rögzített elülső és egy függőlegesen elmozdítható hátsó vágógyűrűvel vannak ellátva. A berendezéshez 15 tartozik a darabolandó tuskók bevezetését és a szétvágás után maradt tuskódarabnak az előmelegítő berendezésbe történő visszavezetését végző előtolószerkezet, valamint egy olyan ütközőegység, amely a darabolandó tuskó előtolását határolja, és a darabo- 20 lást beindítja. Tartalmaznak az ismert berendezések a fenti egységeken kívül hidraulikus egységeket a vágógyűrű működtetésére, a levágott tuskókat kiemelő szerkezetet, valamint a levágott tuskórészt kitolo szerkezetet és a tuskót a berendezésből elszállító 25 egységet. Az ismert tuskódaraboló berendezések több olyan hátránnyal rendelkeznek, amely felhasználási területüket és így alkalmazásukat jelentős mértékben korlátozza. Ilyen hátrány például az, hogy a vágógyűrűk 30 szélessége általában jóval nagyobb^nint átmérőjük. 2 így olyan hosszú vágócsatorna alakul ki, amelyben a felmelegítés során gyakran megvetemedett vagy elgörbült tuskók a csatorna falával történő érintkezésének valószínűségét jelentős mértékben megnöveli. Minden 5 ilyen érintkezés azonban súrlódást eredményez, ami a tuskók mozgatását nagyon megnehezíti. Minthogy a meleg tuskók, különösen az alumínium tuskók a vágógyűrűk falához történő tapadásra rendkívül hajlamosak, a meleg tuskók továbbítása gyakran oly mértékben problematikussá válik, hogy károsodás nélkül nem lehet a tuskók áthajtását elvégezni. Ilyen esetekben a berendezést le kell állítani, és a tuskók eltávolítását el kell végezni. Megállapítható volt az is, hogy a vágógyűrűk belső átmérőjének növelése, azaz a tuskók és a vágógyűrűk belső felülete közötti játék növelése a fenti problémát nem oldja meg. A meggörbült tuskóknak a vágógyűrűk belső felületével történő érintkezését azért nem lehet kiküszöbölni a vágógyűrűk belső átmérőjének növelésével, mert ha a vágógyűrűk belső átmérőit a tuskók lehetséges maximális deformálódásának figyelembevételével állapítjuk is meg, a tuskók az első darabolási lépés után annyira deformálódnak, hogy kerületük legnagyobb részén a vágógyűrűk belső felületére felfekszenek. Ezáltal az első lépésben biztosított játékot az adott tuskó darabolása során a második és a többi lépés alatt már nem lehet fenntartani. A fentieken túlmenően, a vágógyűrűk belső átmérőjének növelése további problémákat okozhat. A tuskónak a vágás során a vágógyűrűk között történő 175224
