175047. lajstromszámú szabadalom • Léghűtéses féktárcsa
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 175047 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1977. I. 27. (BE-1286) F 16 D 65/847 Német Szövetségi Köztársaság elsőbbsége: 1976. II. 11. (P 26 05 333.8) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. XI. 28. Megjelent: 1980. XI. 29. Feltalálók. Szabadalmas: Dr. Gallus Heinz mérnök, Aachen-Richterich, Bergische Stahl-Industrie, Remscheid, Klein Willi mérnök, Remscheid, Német Szövetségi Köztársaság Dr. Zeuner Hans mérnök, Remscheid, Német Szövetségi Köztársaság Léghűtéses féktárcsa 1 A találmány tárgya javított kivitelű léghűtéses féktárcsa, amelyet két fékgyűrű alkot és ezek között radiális irányú bordák által képzett csatornák vannak kialakítva. A hűtőlevegőt a bordák terelik, amely a belső fékgyűrű kerületén áramlik a 5 csatornákba, majd a külső fékgyűrű kerülete mentén távozik. A sínhez kötött járművek ismert féktárcsáit önműködő ventillátoros megoldással hűtik. Ez úgy 10 történik, hogy a forgásban levő féktárcsa belső felületén levő csatornákban áramlik a hűtőlevegő. Függetlenül attól, hogy a féktárcsák acélöntésből vagy öntöttvasból álló fékgyűrűkkel és acélöntésű agyból vannak kivitelezve, a hűtőteret eddig is úgy 15 igyekeztek kialakítani, hogy annyi radiális irányú, levegőterelő bordát helyeztek el, amennyit öntéstechnikai szempontból egyáltalán lehet, ennélfogva azok falvastagságát a lehető legvékonyabbra igyekeztek megválasztani. Ennek alapfeltétele az, hogy 20 minél nagyobb számú hűtőbordát helyeznek el, s így a lehető legnagyobb mennyiségű levegő áramolhat a hűtőcsatornákon keresztül a féktárcsához. A bordák falvastagsága ennélfogva szerkezeti okok folytán önmagából adódik. 25 Nagyobb súlyú járművek fékberendezéseinek kialakításánál — különösen akkor, ha viszonylag kisebb átmérőjű kerekek vannak a járműre szerelve (amelyeknek kerékagya is kisebb), és amennyiben 30 2 ezeket a kerekeket belső forgalomban gyakrabban kell fékezni, az ismert ventillációs megoldású hűtésnél olyan hátrányokkal is számot kell vetni, amelyek abból adódnak, hogy a fékezésnél fellépő melegedés hőfokát nem lehet korláttá közé szorítani, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a szerves anyagból készült fékbetéteket, amelyek élettartama sem kielégítő. így a fékezés sem lesz megbízható. Az ismert berendezések esetében az látszott célszerűnek, ha a melegedési hőfokot legfeljebb 375 °C-ra választják meg annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a fékbetétek meg nem engedett mértékű kopását és a hőmérséklet okozta károsodását. Azt is megállapították, hogy a féktárcsák közepes felmelegedésének 280 °C-ra történő csökkentése a fékbetétek fékező hatásának jelentős csökkenésével jár együtt. A találmány segítségével tehát azt kellett megoldani, hogy az ismert féktárcsák alkalmazásával együttjáró hátrányokat kiküszöböljük, és a hűtőtér találmányunk szerinti megoldása révén a ventillációs hűtés javítását eléijük. Ezt a feladatot úgy oldottuk meg, hogy azon terelőbordák mellett, amelyek hossza megegyezik a fékgyűrűk teljes szélességével, további hővezetőbordákat alakítottunk ki. Ezek a fék sugara mentén ébredő turbulencia növelése érdekében úgy vannak kiképezve, hogy a bordák lábazatának szélessége és 175047
