173937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés ékszíjak használhatósági paramétereinek vizsgálatára

MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 173937 A Bejelentés napja: 1977. IV. 7. (TA—1435) Nemzetközi osztályozás: G 01 B 3/00 Közzététel napja: 1979 II. 28. ORSZÁGOS Megjelent: 1980. I. 31. •v TALÁLMÁNYI HIVATAL —...... • Feltalálók: Ambrus Sándor vegyészmérnök, Budapest 70%, Király Lajos üzemvezető, Hatvan 15%, Turpisz György vegyészmérnök, Budapest 15% Szabadalmas: Taurus Gumiipari Vállalat, Budapest Eljárás és berendezés ékszíjak használhatósági paramétereinek vizsgálatára 1 A találmány tárgya eljárás és berendezés ék­szíjak használhatósági paramétereinek vizsgálatára. Használhatósági paraméterek alatt az ékszíjak hosszát, súrlódó nyomatékát és a szerkezeti elemek elrendezésére jellemző fordulatszámmódosító képes- 5 ségét értjük. Ismeretes, hogy az ékszíjak használhatósági para­méterei döntő mértékben befolyásolják az ékszíjak pontos készletezési lehetőségeit. Ismeretes továbbá az is, hogy két- vagy többhornyú ékszíjtárcsán 10 levő, egymás mellett (egy készletben) működő ékszíjak élettartamát döntően befolyásolja azok egyformasága, azaz, hogy mennyire egyeznek meg szerkezeti anyagaik, szilárdságuk, geometriai mé­reteik stb. Ezeknek meghatározásához elsődlegesen 15 tehát a használhatósági paraméterek pontos vizs­gálata szükséges. Az ékszíjgyártók lehetőség szerint a legnagyobb egyöntetűséget biztosítják az ékszíjat alkotó szer­kezeti anyagok, így a kordcérna, burkolószövet, 20 kordágyazógumi és maggumi minőségének tekin­tetében, azonban a szerkezeti anyagoknak az ékszíjban való elhelyezkedését és térkitöltését ille­tően - a kézi munka és az alkalmazott gépek pontatlanságából adódóan — bizonyos szóródással 15 kell számolni. Ugyanez vonatkozik a kész ékszíjak geometriai méreteire is, vagyis a külső- és belső kerület, az ékszög, valamint a felső- és alsó határoló lapok szélességi mérete, valamint hosszúsága a gyártási 30 2 eljárástól függően kisebb, vagy nagyobb szóródást mutat. Ismeretes például az 1 190 306 sz. brit szaba­dalmi leírásból olyan ékszíj gyártási eljárás, amely­nél az ékszíjakat vulkanizálás előtt és alatt egy­forma mértékben nyújtják, annak érdekében, hogy egyforma geometriai hosszúságú ékszíjakat nyer­jenek. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a módszer a szerkezeti elemek elrendeződésének azonosságát nem biztosítja, csupán az azonos hosszúságot. Jelenleg legelterjedtebb módszer szerint valamely legyártott ékszíjhalmazból az ékszíj külső vagy belső kerületének lemérésével (acélszalaggal) és ezt követő párosítással végzik a készletezést, annak érdekében, hogy az egy készletbe kerülő ékszíjak hosszúsága a lehető legkisebb mértékben különbözzön. A szerkezeti elemek elrendezésének azonosságára jellemző válogatás ugyancsak igen lényeges lenne, azonban ezt mindezideig semmilyen roncsolásmentes vizsgálattal nem tudták megoldani. Ilyen jellegű vizsgálatra dolgozták ki és nem­zetközileg szabványosították is az ékszíjak ún. „semlegesszálának” hosszát bemérő eljárást és az ezen alapuló készletezést. A semleges szál (vagy zóna) elméletileg abban a szelvényvonalban húzó­dik végig az ékszíj kerületén, amelynél a működés folyamán sem nyújtási, sem összenyomási defor­máció nem lép fel. A semlegesszál helyzetét gyakorlatilag úgy szok­ták meghatározni, hogy az ékszíj ebben a szelvény-173937

Next

/
Oldalképek
Tartalom