173912. lajstromszámú szabadalom • Rácspadló állattartásra, különösen hízósertések tartására szolgáló battériákhoz
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 173912 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1977. II. 9. (PA—1278) A 01 K 1/00 Módosítási elsőbbsége: 1978. X. 10. (a 2. és 3. igénypontokra) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. II. 28. Megjelent: 1980. I. 31. * Feltalálók: Szabadalmas: Geréby József agrárménök, Szentes,Gémes Mihály építésztechnikus, Pankotai Állami Gazdaság, Mindszent/ Oláh József mérnök, Mindszent Szentes Rácspadló állattartásra, különösen hízósertések tartására szolgáló battériákhoz 1 A találmány rácspadlóra vonatkozik, amely állattartáshoz, elsősorban hízósertések tartásához alkalmazható battériákhoz, boxokhoz és hasonlókhoz használható. A nagyüzemi állattartás, így a sertéstartás terű- 5 létén is a hagyományos padlós, szalmás almozási rendszert egyre inkább felváltja a battériás tartástechnológia, amiben a higiéniás követelmények kielégítésének lényeges szerepe van. A battériás tartásmód elsősorban azért higiénikus, mert a batté- 10 riák rácsos szerkezetű padlózatán keresztül a termelt trágya — mind a vizelet, mind a bélsár — úgyszólván a keletkezéskor eltávozik, így fertőzések, betegségek terjedésének nem válik okozójává. 15 A battériás tartásmód megjelenését megelőzően a szalmás almozási rendszert már széles körben felváltották a trágyacsatornás berendezések, amelyeknél a trágyacsatornát ráccsal — esetenként vasbeton ráccsal — fedték le (1. pl. dr. Orbán Róbert: „A 20 nagyüzemi sertéstenyésztés és hizlalás technológiája” c. könyvének a 82. oldalán, valamint a 239 590. számú osztrák szabadalmi leírásban ismertetett megoldásokat). E trágyacsatornás rendszerben sertéstartásnál alomszalmára már nincs szükség, az 25 állatok trágyáját és vizeletét — általában naponta egyszer — mosással és söpréssel a trágyacsatornába juttatják. Bár a trágyacsatornás berendezések bizonyos technológiai előnyöket nyújtottak a hagyományos — almos - módszerekhez képest, súlyos 30 2 higiéniai hátrányaik miatt kellett áttérni a battériás tartásra. E higiéniai hátrányok - azon túlmenően, hogy a trágya és vizelet legalább egy napon keresztül a padozaton marad - egyrészt a sertés mindenevő tulajdonságára, másrészt a mosási műveletre vezethetők vissza. A pangó trágyát ugyanis az állatok állandóan turkálják, esetenként esznek is belőle, vagy isznak társaik vizeletéből, ami azt eredményezi, hogy a sertések bélrendszerében olyan káros baktériumflóra alakul ki, ami az állatok ún. „sub-klinikai” megbetegedését idézi elő. A pangó trágyába és vizeletbe a sertések belefekszenek, ami bőr irritációt eredményez. A pangó trágya és vizelet miatt magas a levegő ammónium-koncentrációja, ami állandósítja a sertések légzőszervi megbetegedéseit. A mosáskor nagymennyiségű pára keletkezik, benne oldott ammóniával, ami napi egy-két órára az állatokat igen jelentős stresszhatásnak teszi ki. E káros tünetek összessége mérsékeltebb étvágyban, rossz takarmány-hasznosításban nyilvánul meg, az állatok az optimálisan elérhető súlygyarapodást nem teljesítik. A battériás rendszerek — amelyeknél a sertések teljes életterére kiterjedő rácspadlót használnak - ugyan megteremtik a higiénikus tartás előfeltételeit azáltal, hogy a trágya a rácspadlón gyakorlatilag már a keletkezésekor áthullik, s mosást egyáltalán nem alkalmaznak, valamennyi battériás rendszernél hátrányt jelent azonban, hogy a jelenleg ismert 173912
