173902. lajstromszámú szabadalom • Vonó- és ütközőberendezés sínhez kötött járművek középütközős puffercsatakozószerelvényéhez
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 173902 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1971. V. 27. (MI—448) NDK-beli elsőbbsége: 1970. V. 27. (WP 20 e/147 773) Közzététel napja: 1972. IV. 28. Megjelent: 1980. I. 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Nemzetközi osztályozás: B 61 G 9/24 Feltalálók: Liebig Manfred mérnök, Bautzen, Bensch Jörg mérnök, Bautzen, Spanier Horst mérnök, Bautzen, Német Demokratikus Köztársaság-beli lakosok Szabadalmas: Ministerium für Verkehrswesen, Berlin, Német Demokratikus Köztársaság Vonó- és ütközőberendezés sínhez kötött járművek középütközős puffercsatlakozószerelvényéhez 1 A találmány tárgya vonó- és ütközőberendezés sínhez kötött járművek középütközős puffercsatlakozószerelvényéhez, amely — mind húzó, mind tolóirányban ható — a jármű alvázára szerelt hordozófelület keretéhez szerelt rugós szerkezetből 5 áll, amelyhez a középütközős puffercsatlakozószerelvény a csatlakozófejet hordozó csatlókarnak a járműhöz közeli végén levő, függőleges helyzetű, és a húzóirányban fellépő erőket átadó csapon keresztül vízszintes és függőleges irányban kilendít- 10 hetően fekszik fel, s ugyanakkor a lökőirányban fellépő erők áttételezésére a csatlókar járműoldali ütközőfelületével a rugós szerkezet ütközőlapja stabilizáló hatással kapcsolódik. A berendezés a továbbiakban úgy van kialakítva, hogy vagy az 15 ütközőfelület, vagy az ellenfelület keresztmetszetben, vízszintes és/vagy függőleges irányban a csatlakoztatás hosszirányában nézve, a csatlakozás hossztengelyével derékszöget bezáró, egyenesvonalú, középütköző szakasszal rendelkezik, továbbá, hogy 20 ehhez a középső helyzetű szakaszhoz mindkét oldalon domború határvonalú szakaszok csatlakoznak. Az ilyen elven felépített vonó- és ütközőberendezések már ismertek. Ezek mindegyikének egy 25 úgynevezett stabilizáló csuklója van. Ezeknél a csatlókar hátulsó végét képező ütközőfelület a kapcsplósík és a csatlakozási irány hossztengelyével derékszöget bezáró ellenfelülete görbülettel van kialakítva, és a görbült felület görbületi sugara a 30 2 kapcsoló sík ütközőfelületei Közötti távolságnak felel meg. Ennek révén, ha lökőerők lépnek fel — függetlenül attól, hogy a jármű oldalirányú kitérésénél a középütközős csatlakozó hatásvonalának erői is kitérnek, - a járműre mindig csak hosszirányú erők hatnak, keresztirányú erők hatásának a jármű nincs kitéve. A stabilizáló, csuklós kapcsolószerkezet ilyen jellegű kialakításának - amelyet szokás még indifferens csuklószerkezetnek is nevezni — hátránya abban van, hogy a csuklós kapcsolószerkezet — miután semmiféle keresztirányú erőkomponens nem hat rá — a jármű az egyenesvonalú sínszakaszon „nyugtalanul” fut, tehát a jármű sohasem kerül az egyenesvonalú sínen pontos, középső helyzetbe. E hiányosság elkerülése érdekében egy további, ismert csatlakozó és ütközőszelvényt konstruáltak. Ez a szerelvény úgy van kialakítva, hogy a két lökőerőnek kitett egymással azonos ütközőfelület közül az egyiket, az ütközőfelület közepén, a csatlakozás hossztengelyére merőleges síkban olyan ütközőszakasszal alakították ki, amelyen két oldalt, a másik felülethez képest visszafelé görbült felületű és az említett érintkezőfelülethez tangenciálisan átmenő szakasszal rendelkező felület van kiképezve, melynek görbületi sugara megközelítően a kapcsoló sík ütközőfelületei közötti távolságnak felel meg. Ugyanakkor a másik ütközőfelület teljes szélességben a kapcsoló hosszanti tengelyével derékszöget 173002
