173815. lajstromszámú szabadalom • Öblítő szerkezet
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 173815 JjÉjk Nemzetközi osztályozás: fB) Bqelentés napja. 1975. V. 22. (CA-382) E 03 D 1/30 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. II. 28. umfeii I # Kfötfir Megjelent: 1979. XII. 31. X/Bltim». Csa varga Miklós gépésztervező 25%, Sinka Pál gépésztervező 25%, Váll István főkonstruktőr 18%, Páczai László technológus 16%, Bóka József technológus 16%, Budapest Öblítő szerkezet 1 A találmány öblítő szerkezetre vonatkozik vízöblítéshez különösen W.C. berendezéseknél. Ismeretes, hogy vízöblítéshez használatos szerkezeteknek az üzembiztos működésen túlmenően azt a feladatot kell elátni, hogy viszonylag kevés öblítővíz felhasználásával hatásos öblítést biztosítsanak. Ezt egyrészt különösen a telepszerűen épült új lakóházak és magas épületek esetében víztakarékossági szempontok indokolják, valamint az a tény, hogy az új építési technológiák térhódításával egyre fontosabbá válik az a követelmény is, hogy az épületek szerelvényei a hagyományosnál könnyebb kivitelben készüljenek. Különösen fontos ez házgyári épületeknél, ahol az egyes panelek teherbíróképessége korlátozott. Az ún. vizes blokkoknál pl. egy-egy tartóelemnek a szokványos terhelés többszörösét kell elviselnie. Ezért igen lényeges, hogy olyan szerelvények kerüljenek felszerelésre, amelyek könnyű kivitelűek, funkciójuknak azonban megfelelnek, kis vízmennyiséggel végeznek hatásos öblítést, fentieken túlmenően egyszerűen szerelhetők és könnyen karbantarthatok. Az ismert W.C. öblítő szerkezetek e követelményeket csak részben elégítik ki, ill. egy-egy részproblémát oldanak meg. A víztakarékosság szempontjait vették figyelembe pl. a H-1757 számú magyar szabadalmi leírásban ismertetett megoldásnál. 2 Itt a tartányból a víz a szivomyahatás elvén ürül ki. A tartány vízterében helyezkedik el egy fordított „U”-alakú csőként kiképezett szivomya. A szivornya egy ürítő közdarabhoz csatlakozik, 5 ami a tartány alján átjőve a kifolyó víz elvezetését végzi. Az ürítő közdarabhoz felül egy kis és egy nagy szelepülék csatlakozik. A kis- és nagy szelepüléket ún. súlyszelepek zárják le. A súlyszelepeket rudazattal lehet megemelni, melyekhez lánc 10 csatlakozik. A kis szelepülék megemelésekor a leömlő víz nem állít elő vákuumot, miáltal a víz tetszőleges ideig folyatható, anélkül, hogy a tartány annak visszaengedésekor teljes egészében leürülne. 15 Ez a megoldás lehetővé teszi ugyan az öblítővíz mennyiségének szabályozását, mégpedig azáltal, hogy kismennyiségű öblítéskor az egyik szelepüléket, nagy mennyiségű öblítéskor pedig a másik szelepüléket hozzuk működésbe, kezelése azonban 20 nehézkes és a tartányban - amennyiben az nem üzemel — állandóan a teljes vízmennyiség foglal helyet, ami a maximális öblítéshez szükséges. Ez pedig a berendezést indokolatlanul megnehezíti. Ismeretesek továbbá olyan öblítőtartányok, 25 amelyek egy külső szivomyaharanggal és egy, a lefdyatócsőre borított, az öblítőszekrény belsejében elrendezett tartányba merülő belső haranggal vannak ellátva. Az öblítőszekrény kiürítését a külső harang megemelése által idézik elő, mikor is a vele 30 együtt emelkedő vízoszlop a lefolyatócsőbe ömlik.
