173794. lajstromszámú szabadalom • Eljárás sabil kolekardin-készítmény előállítására
173794 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1976. IV. 06. (AO—438) A 61 K 31/65 Amerikai Egyesült Államok-beli elsőbbsége: 1975. IV. 09. (566. 596) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1979. I. 27. Megjelent: 1979. XII. 31. Feltaláló* Szabadalmas. Farhadieh Bahram vegyész, Libertyville, Illinois, ABBOTT Laboratories, North Chicago, Amerikai Egyesült Államok Illinois, Amerikai Egyesült Államok Eljárás stabil kelokardin-készítmény előállítására 1 A találmány tárgya eljárás egy száraz, huzamos tárolás folyamán is stabil kelokardin-sókészítmény előállítására, ez a készítmény a kelokardin mononátriumsójának 0,2—2,0 rész nátrium-citráttal való keverékéből áll. 5 A kelokardin antibiotikumot először a 3 155 582 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismertette, eredetileg „M-319” megjelöléssel, azóta azonban felderítették ennek az antibiotikumnak a kémiai szerkezetét is és megálla- io pították, hogy ez a termék egy tetraciklin-típusú vegyület, amely különböző specifikus helyettesítőket tartalmaz, a vegyület pontos kémiai szerkezetét a csatolt rajz szerinti (I) képlet mutatja. Ezt az antibiotikumot elsősorban parenterális 15 beadásra alkalmas oldatok alakjában alkalmazzák, kiváló aktivitása van számos olyan kórokozó baktériummal szemben, amelyek más baktériumellenes szerekkel nem vagy csak nehezen küzdhetők le. A kelokardin bázis alakjában és savaddíciós sók 20 alakjában is oldhatatlan vízben, ami igen hátrányos gyógyszerészeti szempontból, mert sem a kelokardin-bázisból, sem pedig például a hidroklorid-sóból nem lehet injekció céljaira alkalmas oldatokat készíteni. Más részről azonban a kelokardin alkálisói 25 igen kevéssé stabilak és ezért nem lehet őket gyógyszerészeti célokra használni, gyorsan elbomlanak és elveszítik baktériumellenes hatásukat, még hidegen és nitrogén-légkörben történő tárolás esetén is. 30 2 A találmány célkitűzése ezért az volt, hogy olyan vízben oldható szilárd készítményt állítsunk elő, amely a kelokardin aktivitását huzamos tárolás esetén is változatlanul megtartja, és amely könnyen alakítható injektálható oldattá. Ezt a célt oly módon valósítjuk meg, hogy száraz, szilárd liofilizált készítményt állítunk elő, amely lényegileg 1 rész kelokardin-mononátriumsóból és 0,2—2 súlyrész nátrium-citrátból áll. Az ilyen liofilizált készítményt gyakorlatilag korlátlanul lehet tárolni megfelelő körülmények között, bomlás veszélye nélkül. E leírásban „nátrium-citrát” alatt mindenkor a citromsav száraz nátriumsóját értjük. A találmány alapját képező felismerés rendkívül szokatlan és meglepő, különösen azért, mert a) kelokardin-bázis és e bázis szerves vagy szervetlen savakkal képezett sói vízben oldhatatlanok és nem alkalmasak arra, hogy in situ injektálható oldattá alakítsuk őket, b) a kelokardin alkálifémsói teljesen instabilak és így teljesen alkalmatlanok arra, hogy gyógyszerkészítményekben, injekciós oldatok előállítására alkalmas kiszerelési alakokban felhasználjuk őket. így például a kelokardin nátriumsója annyira bomlékony, hogy még a leggondosabb tárolási körülmények között is rövid idő alatt elveszíti antibiotikus aktivitását. így tehát igen meglepő, hogy a sokféle általában alkalmazott gyógyszer-adalékanyag közül egyedül a nátrium-citiát rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy stabili-173794
