173767. lajstromszámú szabadalom • Eljárás digitális jelek többfázisú és több frekvencialöketű szögmodulációs átvitelére
MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGALATI találmány 173767 JÊÊÈL Nemzetközi osztályozás: fO# Bejelentés napja: 1975. VII. 24. (01-193) H 04 J 3/00 Közzététel napja: 1979. I. 27. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. XII. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Szakács Péter okleveles villamosmérnök 30%, Rozványi Iván okleveles Orion Rádió és Villamossági Vállalat, fizikus 25%, Tatár Sándor okleveles üzemmérnök 25%, Piter Endre Budapest okleveles fizikus 20%, Budapest Eljárás digitális jelek többfázisú és több frekvencialöketű szögmodulációs átvitelére 1 2 A találmány tárgya eljárás digitális jelek keskenysávú - többfázisú és több frekvencialöketű — impulzus szögmodulációs átvitelére. Időosztásos rádiórelé rendszerek (pl. PCM) elterjedésének legfőbb akadálya, hogy lényegesen 5 nagyobb a sávszélesség igényük, mint az analóg (pl. FDM/FM) rendszereké. A digitális berendezéseknek — mint ismeretes — igen előnyös tulajdonságai vannak: az egyszerű csatornaieágaztatás és a zajérzéketlenség. A közismert többfázisú szögmodu- 10 lációs rendszerek a zajérzéketlenség kihasználásával csökkentik a sávszélesség igényt. Az ismert négyfázisú rendszerben pl. nem közvetlenül, hanem az átviendő digitális jelsorozat 15 kétbites impulzuscsoportjainak megfelelő (átkódolt) jelekkel történik a moduláció. A vivő frekvenciás jel fázisa leggyorsabban nem bitütemben, hanem csak dibitütemben változhat. Ezáltal a moduláló (legnagyobb) frekvencia a felére csökken. A 20 vevőben azonban (a közvetlen moduláció esetén lehetséges két bitértéknek - 0 és 1 - megfelelő) kétféle fázishelyzet helyett a négy dibitértékhez (00, 01, 10, 11) tartozó négyféle fázishelyzetet teli megkülönböztetni. (A négy fázisú rendszer 25 ezert természetesen érzékenyebb zajra, zavarokra, mint a kétfázisú.) A demodulációhoz szükséges referenciafázis miatt az ismert többfázisú rendszerek bonyolultak, vagy ugyancsak nehezen megvalósítható koherens 30 fázisdemodulátort igényelnek, és zajra érzékenyek. Problematikus az órajel visszanyerése is. A találmány szerinti adó-vevő rendszerben nem fázisváltozást, hanem frekvenciaváltozást detektálunk, az optimális frekvenciademoduláció érdekében a fázisváltozás időbeli lefolyása célszerűen megkötött. Az adóban az átviendő impulzussorozatnak úgy feleltetünk meg moduláló jeleket, hogy ezek hatására a vivő frekvenciás jel fázisváltozása több, pl. négy fázisugrás legyen. A fázisváltozás sebessége (vagyis a frekvenciaváltozás) a dibit kezdetén és végén mind a négy dibitérték esetében nulla, a frekvenciaváltozás maximuma (frekvencia csúcslöket) pedig a dibitek közepének környezetében van. (Dibitenként mindig van frekvenciaváltozás, a vevő frekvenciamodulátorán bipoláris kétféle csúcsértékű lekerekített impulzusokból álló jelsorozatot kapunk.) A vevőben a digitális jelsorozat órajelét közvetlenül és zajvédetten nyerjük vissza. A fázisugrásoknak, azaz pl. a négyféle bitértéknek megfelelő kis- és nagy-, pozitív- és negatív csúcsértékű demodulált frekvenciaimpulzusok a vevőben egyenszint kiegyenlítővel kiegészített találmányunk szerinti dekódoló blokk segítségével egymástól jól megkülönböztethetők. A találmány szerinti impulzus-szögmodulációs adó-vevő példakéntí kiviteli alakját (négylöketű rendszer) részletesebben rajz alapján ismertetjük, ahol az 173767
