173765. lajstromszámú szabadalom • Berendeéz egy tengely irányában elmozdulásra lépes szerkezeti elemek helyzetének és/vagy helyzetváltozásának nagypontosságú érzékelésére és távjelzésére
MAGVAK NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI találmány 173765 jÈÈêl Nemzetközi osztályozás: fO| Bejelentés napja: 1976. V. 19. (OA—565) G 01 B 7/00 Közzététel napja: 1979.1.27. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. XII. 31. í '• w \ \ Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Dolina Tivadar okleveles villamosmérnök 40%, OKGT. Gáztechnikái Kutató és Vizsgáló Majoros Sándor okleveles gépészmérnök 40, Budapest, Állomás, Budapest Halmos János okleveles villamosmérnök 20%, Pomáz Berendezés egy tengely irányában elmozdulásra képes szerkezeti elemek helyzetének és/vagy helyzetváltozásának nagypontosságú érzékelésére és távjelzésére 1 2 A találmány tárgya egy tengely irányában elmozdulásra képes szerkezeti elemeknek, géprészeknek a gép pillanatnyi helyzetétől, illetve mérőberendezések ilyen alkatrészeinek a mért fizikai jellemző pillanatnyi értékétől függő elhelyez- 5 kedésének, és/vagy ezen elhelyezkedés megváltozásának nagypontosságú villamos érzékelésére szolgáló berendezés, különösen villamos kijelzés, és távjelzés céljára. 10 Technológiai berendezéseknél, gépeknél gyakran merül fel annak szükségessége, hogy valamely szerkezeti elem, géprész meghatározott elmozdulási tartományon belül elfoglalt helyzetét, illetve ezen helyzet megváltozását jelezni, esetleg nagyobb 15 távolságra távjelezni, a változások irányát és nagyságát rögzíteni (regisztrálni) tudjuk. Ezen felül nagyszámú olyan érzékelő-, és/vagy mérő műszer ismeretes, amelyeknél az érzékelt és/vagy mért fizikai jellemző pillanatnyi értékének valamilyen 20 alkatrész elfoglalt helyzete felel meg. Ilyen érzékelő, illetve mérőműszer lehet pl. úszós folyadékszint érzékelő, áramló folyadékok mennyiségének mérésére használt rotaméter, membrános nyomásérzékelő stb. 25 Ezek a távjelzési feladatok legtöbbször visszavezethetők egy meghatározott elmozdulási tartományon belül egy tengely (egyenes) mentén elmozdulásra képes szerkezeti elem helyzetének érzékelésére, amit villamos úton induktív csatolás 30 változásán alapuló mérési módszerekkel oldanak meg. Az ilyen berendezésekben az elmozduló szerkezeti elemet általában nem mágnesezhető anyagból készítik, és abban ferromágneses magot helyeznek el. Az elmozdulási tartomány mentén pedig két-, vagy három tekercset alkalmaznak, amelyek egyikét, a gerjesztőtekercset, váltakozó árammal táplálják. A geijesztőtekercs mágneses tere a másik (két) tekercsben, az ún. érzékelőtekercsben ugyancsak elektromos feszültséget indukál, amelynek nagysága a csatolási tényező függvénye. A csatolási tényező pedig a ferromágneses mag helyzetének megváltoztatásával változik. Kéttekercses megoldásnál az érzékelőtekercsben indukált feszültség nagyságát mérik, míg a háromtekercses kapcsolások esetében a középső tekercset gerjesztik, és a két szélső érzékelőtekercset hídkapcsolású, vagy más ismert megoldású fázisérzékeny egyenirányítóra kapcsolják. Az ilyen két-, illetve háromtekercses helyzetérzékelők egyik legnagyobb hátránya az, hogy az elmozduló szerkezeti elem elmozdulása, és az indukált villamos feszültség (változása) között az összefüggés nem lineáris. Tovább bonyolítja az ismertetett helyzetet az, hogyha — mérőberendezés esetén - a mért és/vagy érzékelt fizikai jellemző értékének változása, és az elmozduló szerkezeti elem elmozdulása között már eredetileg ugyancsak nem lineáris összefüggés áll 173765
