173712. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glioxilsav és származékai előállítására és kinyerésére
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 173712 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1976. XII. 01. (CI-1698) C 07 C 59/30 Módosítási elsőbbsége: 1977.1. 12. Közzététel napja: 1979.1. 27. Megjelent: 1979. IX. 29. Feltalálók: Szabadalmas: dr. Dukai József vegyészmérnök 40%, Baráth Miklósné CHINOIN Gyógyszer- és Vegyészeti vegyésztechnikus 30%, dr. Várkonyi Sándorné Rózsa Ágnes Termékek Gyára Rt., vegyészmérnök 30%, Budapest Budapest Eljárás glioxilsav és származékai előállítására és kinyerésére 1 A találmány tárgya eljárás az I. képletű glioxilsav, valamint ennek származékai, a II. képletű glioxilsavszemikarbazon (X = 0), illetve glioxilsavtioszemikarbazon (X = S) és a III. képletű 2-hidroxi-kinoxalin előállítására és kinyerésére. 5 A glioxilsav és származékai fontos vegyül etek. A glioxilsavat önmagában is sokféle célra használják. Legfontosabbak azonban azok a területek, ahol mint reakcióképes intermediert használják, például heterociklusok, gyűrűs és nemgyűrűs acetálok stb. 10 előállításánál. A II. vegyületek például a 6-azapurin intermedierjei, a III. vegyület ismert kemoterápikum és növényvédőszer intermedierje. A glioxilsavat (I.) kémiai vagy elektrokémiai 15 módszerekkel lehet előállítani. Például a 772 860 lajstromszámú francia szabadalmi leírás szerint a diklórecetsav nátrium-sóját hidrolizálják és ezáltal a glioxilsav monohidrátját kapják. Gyakorlatilag legfontosabb módszer a glioxál salétromsavas oxi- 20 dációja (932 369 , 933 987, 1 002 309, 1 198 339 sz. NSzK szabadalmi leírások). Az 1 103014 lajstromszámú angol szabadalmi leírás szerint az etilént oxidálják palládium só jelenlétében, miközben glioxilsav is keletkezik. Borkősav 25 peijodátos oxidációjával is lehet glioxilsavat előállítani [D. E. Metzler et al., J. Am. Chem. Soc. 76, 647 (1954)], valamint előállítható oxálsav nátriumamalgámos redukciójával is [Mohrschulz, Z. Elektrochem., (1926) 434., USP 1 227 706]. Az 30 2 említetteken kívül számos egyéb lehetőseget találunk a Beilstein-ben (Syst. No. 279). Az elektrokémiai módszerek általában az oxálsav vizes oldatának katódos redukcióján alapulnak. Az elektrolízist diafragma alkalmazásával valósítják meg, azaz a katódteret - ahol a redukció végbemegy - el kell választani az anódtértől. A jó áramvezetés biztosítása végett az oxálsav oldathoz megfelelő mennyiségű kénsavat kell adagolni. Katódként ólmot, higanyt, amalgámokat, ólomdioxidot, platinát, platinázott titánt használnak. Az anód leggyakrabban grafit, ólom, platina, platinázott titán. Ebben a témakörben sok régi közlemény ismeretes (1. Beilstein, Syst. No. 279), az újabbak közül megemlítjük az OS 1 950 282, 2 359 863, 2 240 759 lajstromszámú NSzK leírásokban ismertetett eljárásokat, melyek az új technikai lehetőségekkel élve (ioncserélő membránok, platinázott titán, kvaterner N-tartalmú adalékok) elektrolizálják az oxálsavat. A sok előállítási lehetőség közül azonban jelenleg csak glioxál salétromsavas oxidációja az az ipari módszer, amellyel kereskedelmi terméket állítanak elő. Ennek a módszernek hátránya egyrészt maga a salétromsav, mint oxidálószer, másrészt az, hogy az oxidáció nem szelektív, azaz jelentős mennyiségű oxálsav is keletkezik melléktermékként , ugyanakkor változatlan glioxál is marad a termékben. Az oxidáció lefolytatása sem könnyű. Természetesen gazdaságossági szempontból 173712
