173674. lajstromszámú szabadalom • Eljárás medrek szigetelésére legalább kétrétegű, polimer fóliából és polimerhabrétegből álló társított rendszer felhasználásával
173674 MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1975. III. 15. (VT—1159) Nemzetközi osztályozás: A 01 N 5/00, E 02 B 3/00 Közzététel napja: 1978. XI. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. IX. 29. Feltalálók: Szabadalmas: Szilágyi László oki. mérnök 60%, Kovács Károly oki. vegyészmérnök 10%, Budapest, Mariok Gyula oki. gépészmérnök 10%, Pilisszentiván, dr.Szabó Ambrus okL vegyészmérnök 10%, Hellenpárt István oki. vegyészmérnök 10%, Budapest Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ 60%, Budapest, Pect megyei Műanyagipari Vállalat 40%, Solymár Eljárás medrek szigetelésére legalább kétrétegű, polimer fóliából és polimerhabrétegből álló társított rendszer felhasználásával 1 A találmány legalább kétrétegű, polimer fóliából és polimerhabrétegből álló társított rendszer felhasználásával történő mederszigetelésre vonatkozik, főleg olyan medrekben való alkalmazásra, amelyeket a nád benövése veszélyeztet. 5 Különösen a mesterséges vízvezető csatornák építése során kell kettős kár ellen védekezni: a víz elszivárgása és a medrek növényzettel való benövése ellen. Mind a kettő alapjában veszélyezteti a csatorna vízszállítását - az elszivárgás azzal, 10 hogy lecsökkenti a vízmennyiséget, a növényzet pedig azzal, hogy megnöveli az ellenállást, lecsökkenti az átfolyási szelvényt és a vízsebességet. Ugyanezek a problémák merülnek fel tároló medencék mederszigetelésénél is. 15 A kezdetben általánosan alkalmazott kő- és betonburkolatok inkább csak az erózió ellen nyújtottak védelmet. A szigeteléshez költséges bitumenes kiöntésre is szükség volt, de az építési hibák és a betonban elkerülhetetlen repedések is 20 lerontották a burkolat szigetelő hatását, a repedéseket pedig a növényzet, köztük a legveszedelmesebb nád hamar megtalálta és megjelent a mederben. Az űjabb időkben nagy reményekkel alkal- 25 mázták a műanyag fóliát mederszigetelő anyagul, amelyet védelmül mintegy 20-30 cm homok vagy egyéb szerkezetű talajréteggel fedtek le. Ez a megoldás kiválóan bevált mindaddig, amíg a nád, esetleg a tarack meg nem jelent. Mivel pedig a nád 30 a tapasztalat szerint előbb-utóbb mindenütt megjelent , gyökerének, a nádrizómának hegyes csúcsa a fóliát könnyedén átfúrta s csakhamar éppen úsy tenyészett a mederben, mintha a fólia ott sem lett volna. A fólia legveszedelmesebb ellenségének a nád bizonyult, amely vízzáróságát is tönkretette és a mederszelvényt is leszűkítette. A nádat a mederből a víz alatt vágva nehéz fenntartó munka keretében kellett eltávolítani. Ez igen nehéz és költséges volt annál is inkább, mert a nád rendkívül gyorsan utánanőtt. A problémával világszerte foglalkoztak, ám az eddigi megoldási kísérletek nem vezettek kellő eredményre. Indiában megkísérelték az előkészített tükörre, a fólia alá néhány centiméter vastag cementhabarcs réteget fektetni. A cementhabarcs hamarosan összerepedezett és a nádrizóma ezeken áthatolva fúrta át a fóliát. (Uppal-Mihda-Singh: összetett burkolat kifejlesztése meglevő földcsatornák olcsó szigeteléséhez. Ind. Journ. of Pow. and Ric. Vall. Dev., 1965 december) A Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlovákiában és Magyarországon kísérleteztek azzal is, hogy a fólián már átbújt nádat vegyszeres permetezéssel irtsák ki. Ezzel elpusztították ugyan a nádat, de a permetezőszer a vízbe kerülve, az öntözés során más egyszikű haszonnövényzetet is elpusztított, sőt - legelőre kerülve, a legelő állatok húsán át még magára az emberre is veszélyes volt. Ezért ma már nemcsak az öntözőcsatornák 173674
