173635. lajstromszámú szabadalom • Öntési segédanyag, különösen nyersacélturkók öntésénél a tápfej lezárására
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 173635 0 Bejelentés napja: 1977. IV. 15. (NE—578) Nemzetközi osztályozás: B 22 C 1/02 B 22 D 27/06 ORSZÁGOS Közzététel napja: 1978. XII. 28. TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1980. VII. 15. Nyeste Mátyás öntó'technikus, Miskolc öntési segédanyag, különösen nyersacél tüskök öntésénél a tápfej lezárására 1 A találmány tárgya olyan segédanyag, amit kohászati üzemekben lehet előnyösen alkalmazni, elsősorban a nyersacél tüskök öntésénél a tápfej lezárására. Ez a segédanyag tehát fedőpor gyanánt szolgál. A nyersacél tüskök, ingotok öntésénél fellépő 5 ismert hátrányos körülmény, hogy a tápfej hiánya vagy a tápfej nem megfelelő hatása folytán a fogyási üreg hasíték alakú és belenyúlik a tuskó törzsébe. Ez az üreg a későbbi feldolgozás során sem tűnik el, hanem a munkadarab selejtességét okozza. E káros 10 körülmény kiküszöbölése érdekében több intézkedés terjedt el. Egyik eszköze az említett károk kiküszöbölésének, hogy a tápfej nyílását lezárják. A tápfejnyüás lezárására általában poranyagokat alkalmaznak, amelyek két csoportra oszthatók attól függően, hogy 15 felhasználásuk során jelentős mennyiségű hőt fejlesztenek, vagy az általuk fejlesztett hő elenyésző illetve zérus. A gyakorlatban az előbb említett porok, az úgynevezett exoterm porok terjedtek el. Ezeknél a poroknál a hőfejlesztés az önmagában ismert alumi- 20 niumtermikus hatás következtében jön létre. Ennek érdekében az ismert porok alumíniumot tartalmaznak. A tápfej lezárására szolgáló fedőpomak elvileg a következő követelményeket kell kielégítenie. A ko- 25 killát kitöltő folyékony nyersacél felszínére juttatva mielőbb ki kell égnie és a kiégés után összefüggő, merev, önhordó, a tápfej falaihoz jól kötődő lapszerű testet kell képezzen. A második követelmény, hogy a tápfejnyüást résmentesen lezárja. A harmadik köve- 30 telmény, hogy meggátolja a nyersacél hősugárzását a 2 környezet felé és ilymódon lassítsa a tápfejben lévő nyersacél hülését. Az ismert extrom fedőporok poralakú alumíniumot vagy alumíniumforgácsot tartalmaztak s emellett többnyire ércport, revét vagy más vasoxidtartalmú anyagot is magukban foglaltak az alumínotermikus hatás biztosítása érdekében. Töltőanyagként tartalmaztak még valamilyen szemcsés tüzállóanyagot. Az ismert exoterm fedőporok nem feleltek meg a vázolt követelményeknek, legalábbis nem tudtak eleget tenni mindegyik feltételnek. E fedőporok alkalmazása mellett a kiégés után nem jött létre kellő szilárdságú fedél, s emiatt adódtak a fedélben repedések, amik aztán jelentős nyílásokká váltak, vagy kitöredezett a fedél. A keletkezett nyílásokon keresztül jelentős hősugárzás történt, ennek folytán viszont a nyersacél felszíne gyorsan hült, s a tápfej nem tudta betölteni a szerepét, vagyis a dermedő tuskó folyamatos utántöltését. Az endoterm fedőporok általában duzzasztott perlitet vagy őrölt kovaföldet tartalmaztak mint fő alkotót. Ezek a fedőporok csak szigetelőhatást fejtettek ki, de nem tudtak megfelelni a vázolt feladatnak maradéktalanul, mert nem alkottak mechanikailag merev, öntartó zárt fedelet a nyers acél felett. Az endoterm jellegű fedőporok területén próbálkoztak nyersperlit alkalmazásával is, amely mellett természetesen a már említett egyéb komponensek is szerepeltek. Az ilyen fedőporok alkalmazása sem vezetett azonban eredményre, mert az egyoldalú hőhatás miatt - itt ugyanis nem szerepel az alumíno-173635
