173499. lajstromszámú szabadalom • Eljárás radioaktív szennyezések eltávolítására alkalmas amorf cirkónium-foszfát alapú szorbens előállítására
MAGVAK NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 17349S járnél Nemzetközi osztályozás: w Bejelentés napja: 1976. IV. 20. (NE-567) Közzététel napja: 1978. XI. 28. B01D 15/06, C 01 G 25/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. VIII. 31. Feltalálók: Tulajdonos: dr. Bálint Tiborné oki. vegyész 10%, dr. Borszéki János oki. vegyészmérnök 5%, Nehézvegyipari Kutató Intézet, Barcánfalvi Ferenc oki. vegyész 15%, Veszprém, dr. Demjén Zoltán oki. vegyész- Veszprém mérnök 8%, dr. Fóti György oki. vegyészmérnök 9%, Gerlei István oki. gépészmérnök 10%, Juhász Zoltán oki. vegyészmérnök 10%, Kollár Judit oki. vegyészmérnök 5%, dr. Nagy Lajos György oki. vegyészmérnök 9%, Székely István oki, gépészmérnök 10%. dr. Török Gábor oki, vegyészmérnök 9%. Budapest Eljárás radioaktív szennyezések eltávolítására alkalmas amorf cirkónium-foszfát alapú szorbens előállítására 1 2 Találmányunk tárgya eljárás - radioaktív szennyezők eltávolítására alkalmas — amorf cirkónium-foszfát szorbens előállítására. Az eljárás szerint, vízoldható cirkónium-IV-sók tömény — 0,5 mólosnál nagyobb koncentrációjú — oldatából tömény foszforsavval csapadékot állítunk elé, amit pihentetés, szűrés, mosás után szobahőmérsékleten, majd utána vékony rétegben szárítószekrényben 90 C° alatt megszárítunk, aprítunk és megfelelő szemcseméretre szitálunk. Adott esetben a szorbensen felületkezelést végzünk oly képpen, hogy a kimosott cirkónium-foszfát csapadékot pl. híg ezüstnitrát oldatban szuszpendáljuk, pihentetjük, mossuk, majd utána híg kálium-jodid oldatban szuszpendáljuk, pihentetjük, mossuk, is szárítjuk, szitáljuk. A találmányunk szerint előállított szorbenst ipari és természetes vizek radioaktív szennyezéseinek eltávolítására lehet alkalmazni. Találmányunk lényegének kifejtése előtt röviden 20 ismertetjük a vonatkozó technikai szintet: Az irodalomban viszonylag kevés módszer található radioizotópok eltávolítására. Ismertetnek pl. elektroflotálást [Radiohimija 15,3, 428-431 25 (1973)], azonban terepen elektroflotáló berendezést igen nehéz működtetni, és dotálásnál használt vegyszerek pl. nafténsav, szulfo-nafténsav mérgezőek, így a dotálás a vizet ugyan megtisztítja a sugárzó szennyezőktől, de ugyanakkor a vízbe 30 toxikus anyag kerül(het), így a tisztított víz emberi fogyasztása már problematikus. Ismeretesek olyan kísérletek is (pl. Chem. Abst. 79 . 69 880 k), hogy a szennyezett vízbe nagyfelületű, porított ásványi 5 anyagokat - így diatoma-földet, montmorillonitot stb. - kevertek abból a célból, hogy az említett anyagok felületükön a sugárzó szennyezőket megkössék és az ásványi anyag leszűrése után a víz emberi élvezetre ismét alkalmassá váljék. Azonban 10 ilyen módon a sugárzó szennyezők kivonása csak részlegesen történik meg, mintegy 10-90%-ban. A százalékérték nemcsak a sugárzó ion fajtájától, hanem a vízbe adagolt szorbensféleségektől is függ. Vannak adatok továbbá arra vonatkozóan is, hogy a vizek természetben keletkezett radioaktív szennyezőit, valamint a mesterségesen előidézett radioaktív szennyezéseit valamilyen anorganikus ioncserélővel távolítják el [Alberti, G., Alluli,S, stb. Ion Exchange in the Process Industries Society of Chemical Industry, London, (1970) 138.o.j. Ezeknek az ioncserélőknek definiált kémiai összetételük és kristályszerkezetük van, igy az ioncserés folyamatok könnyebben tanulmányozhatók. Különféle eredetű radioaktív ionok eltávolítására azonban ioncserélők önmagukban egyáltalán nem, vagy csak rossz hatásfokkal alkalmazhatók. A vizek keménységét okozó anyagok koncentrációi ugyanis általában több nagyságrenddel nagyobbak, mint a „nukleáris szennyezők” koncentrációi. 173499
