173417. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 173417 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1975. II. 26. (AO—405) A 61 K 31/23 Hollandia-i elsőbbsége: 1974.11.28. (74.02689) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1978. XI. 28. Megjelent: 1979. VII. 31. Feltaláló: Tulajdonos: van der Vies Johannes orvos, Oss, AKZO N. V., Arnhem, Hollandia Hollandia Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására 1 A találmány tárgya eljárás androgén hatással rendelkező, orálisan adagolható gyógyszerkészít­mények előállítására. Amint ismert, a tesztoszteron-észterek a gyógyá­szatban androgén anyagokként alkalmazhatók pél- 5 dául a csökkent belső androgén-termeléssel rendel­kező férfiak kezelésére. Ezek a vegyületek többek között a külső hím-ivarszervek csökkent fejlő­désének, az eunuchoidizmusnak, az endokrin ere­detű impotenciának, valamint a prostata hypertro- 10 phiának a kezelésére alkalmazhatók, továbbá kasz­trálás utáni állapotokban és geriátriás célokra adagolhatok. Mellrákban szenvedő nőknél teszto­szteron-észterek adagolásával egyes esetekben nagy­mértékben visszaszorítható a rák tovaterjedése. A 15 tesztoszteron-észterek androgén aktivitásukat ki­zárólag az észt er-csoport hidrolitikus lehasadása után fejtik ki a szervezetben, a gyógyászatban ennek ellenére a hatóanyagokat észterek formá­jában használják fel, így ugyanis a készítménynek 20 nyújtott hatás biztosítható, és megakadályozható a tesztoszteron gyors metabolikus lebomlása. Ennek megfelelően a tesztoszteron-észtereket a betegeknek nyújtott hatású parenterális készítmények formá­jában adják be. E gyógyászati készítmények a 25 hatóanyag megfelelő folyékony hígítószerrel képe­zett oldatai vagy szuszpenziói lehetnek. A paren­terális adagolásmód azonban közismerten számos hátránnyal rendelkezik. Minthogy az injekciót a betegek rendszerint nem tudják önmaguknak be- 30 2 adni, csaknem minden esetben orvoshoz vagy ápolónőhöz kell fordulniuk. További hátrányt je­lent, hogy az injekciós készítmények huzamos kezelés esetén kellemetlen helyi reakciókat válthat­nak ki. Mindezek alapján az orvosi gyakorlatban az orális adagolásmódot lényegesen előnyösebbnek te­kintik a parenterális adagolásmóddal. Ismert, hogy a tesztoszteron orális adagolás esetén csak igen kis mértékű aktivitást fejt ki, ami feltehetően annak tulajdonítható, hogy a teszto­szteron a májban gyorsan inaktiválódik. A farma­kológiái és klinikai kísérletek tanúsága szerint a rövidszéiuáncú (1-5 szénatomos) karbonsavakkal képezett tesztoszteron-észterek, valamint az 5a-di­­hidro-tesztoszteron és rövidszénláncú karbonsavak­kal képezett észterei orálisan adagolva ugyancsak igen gyenge hatással rendelkeznek. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a teszto­szteron és az 5a-dihidro-tesztoszteron 9—16 szén­atomos alifás karbonsavakkal képezett észterei orális adagolás esetén lényegesen nagyobb hatást fejtenek ki, mint a rövidszénláncú karbonsavakkal képezett észterek, és ez az aktivitás többszörösére fokozható, ha az észterekhez gyógyászatilag alkal­mazható lipoidokat adunk. Ez a felismerésünk annál is inkább meglepő, mert a 16-nál több szénatomot tartalmazó karbonsavakkal képezett észterek orális adagolás esetén - a rövidszénláncú 173417

Next

/
Oldalképek
Tartalom