173313. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lágyított epoxigyanta alapú bevonóanyagok előállítására

MAGYAR

NÉPKÖZTÁRSASÁG

SZABADALMI

LEÍRÁS

SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY

173313

Bejelentés napja: 1976. XII. 2. (BU-825) Közzététel napja: 1978. X. 28.

Nemzetközi osztályozás: C 08 G 59/14

ORSZÁGOS

TALÁLMÁNYI

HIVATAL

Megjelent: 1980. VI. 30.

Feltalálók:

Szabadalmas:

Huisz József vegyész, 70%, Budalakk Festék- és Műgyantagyár,

Dr. Seres Jenőné, 20%, Budapest

Dr. Palágyi Tivadar 10%, vegyészmérnökök, Budapest

Eljárás lágyított epoxigyanta alapú bevonóanyagok előállítására

1

A találmány tárgya eljárás térhálósítás után megnövelt rugalmasságú filmet adó, epoxigyanta-alapú bevonóanyagok előállítására, epoxigyantának poliizocianáttal való reagáltatása és az így kapott módosított epoxigyantának oldószerekkel és/vagy pigmentekkel, 5 illetve töltőanyagokkal és adott esetben térhálósítóval való elegyítése útján.

Ismeretes, hogy az epoxigyanták lineáris molekulákból állnak, és reakcióképes epoxid-végcsoportokat, 10 valamint láncközi hidroxil-csoportokat tartalmaznak; a molekulasúly növekedésével nő a hidroxil-csoportok száma.

Az epoxigyantákat ritkán alkalmazzák Önmagukban. önálló filmképzőként csak az igen nagy (kb. 15 30 000-es) molekulasúlyú ún. fenoxi-gyanták használhatók.

Oldószermentes, valamint oldószert tartalmazó bevonóanyagként és öntőgyanták céljára a 300 és 4000 közötti molekulasúlyú epoxigyantákat alkalmazzák. 20 Ezekből a kismolekulájú gyantákból térhálósítókkal végbemenő poliaddíciós reakció útján képződik megfelelő tulajdonságú tömb vagy bevonat, amelynek tulajdonságai tehát részben az epoxigyanta molekulasúlyától, részben az alkalmazott térhálósítótól függe- 25 nek.

Az epoxigyanták térhálósítására leggyakrabban pohamidokat és poliaminokat használnak; ezek hatására 32 epoxid-csoportokon megy végbe a reakció. Ritkábban alkalmazzák térhálósítóként a poliizocianátokat, 30 173313

2

amelyek a hidroxil-csoportokkal reagálnak, és, az epoxid-csoportokat változatlanul hagyják.

A poliizocianát térhálósító alkalmazásának hátránya a viszonylag rövid fazékidő és a vízérzékenység, ami miatt az oldószerek és pigmentek teljes vízmentességéről kell gondoskodni.

A poliaminokkal és poliamidokkal végzett térhálósítás esetén a rendszer víznyomokra nem érzékeny, és a fazékidő is hosszú. A keletkezett film azonban igen kemény, és a kívánt célra gyakran túl rideg; ezért például az ilyen gyantából készített közbenső zománcok igen nehezen csiszolhatok. A nagykeménységű bevonatok további hátránya, hogy rugalmasságuk sok felhasználási területen nem kielégítő; ezenkívül a következő réteg csak akkor tapad jól, ha 24 órán belül felhordják.

Az epoxigyanták keménységének csökkentése és a rugalmasság fokozása elvileg három úton történhet (Depke, F. M., Fette, Seifen, Anstrichmittel, 65, 1045(1963)]:

a) lágyítók hozzákeverésével (külső lágyítás);

b) lágyító hatású vegyületeknek az epoxigyanta molekulába való beépítésével (belső lágyítás);

c) olyan térhálósítók alkalmazásával, melyek a terméket rugalmasabbá teszik.

A szakirodalom szerint (Kovács L.: Lakkműgyanták, Mérnöki Továbbképző Intézet, Budapest, 1965, 55. oldal) az epoxigyanták lágyítása nem tekinthető megoldottnak, mert a legjobb megoldások is a mechanikai és a vegyszerállósági tulajdonságok romlásával