173084. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növényi anyagok, elsősorban gyümölcsök, zöldségek és takarmánynövények kíméletes szárításának elősegítésérte izzasztókamrás kezelés alkalmával
MAGYAR SZABADALMI 173084 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS . SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY o Bejelentés napja: 1976. XII. 15. (KO—2832) Nemzetközi osztályozás: F 26 B 3/04, A 23 N 9/00 Közzététel napja: 1978. VIII. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1980. IU. 31. ^ *• * * I « I , l... Feltalálók: Szabadalmas: Dr. Szabó Zoltán oki. vegyészmérnök és gépészmérnök, Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet, Lőrincz András oki. villamosmérnök, Budapest Somlói József üzemmérnök, Koltai József technikus, Budapest Eljárás növényi anyagok, elsősorban gyümölcsök, zöldségek és takarmánynövények kíméletes szárításának elősegítésére izzasztókamrás kezelés alkalmazásával 1 A találmány tárgya növényi anyagok, elsősorban gyümölcsök, zöldségfélék és takarmánynövények kíméletes szárításának megvalósítása oly módon, hogy a szárítandó anyagot kissé megemelt hőmérsékletű, nagy relatív páratartalmú, úgynevezett izzasztókamrában előkezeljük, amelynek során a termék víztartalma csökken és alkalmassá válik kissé megemelt hőmérsékletű atmoszferikus levegővel történő szárításra. A növényi anyagok szárítása napjainkban is szinte kizárólagosan konvekciós módszerrel történik, vagyis azt a hajtóerőt használják ki, melyet a megemelt hőmérsékletű levegő lecsökkent relatív páratartalma és a növényi anyag egyensúlyi relatív páratartalma közötti különbség határoz meg. A növényi anyagok bonyolult sejtes és szoyeti szerkezetét ez a módszer csak annyiban veszi nyelembe, hogy egyrészt a szárítás sebessége ne haladja meg lényegesen a szöveti víz belső diffúziójának sebességét, másrészt hogy a nagy hőmérséklet alkalmazását is kerülni szokás a külső részek nem kívánatos termokoagulációjának elkerülésére. Ha e két körülményt nem vesszük kellőképpen ügyiembe, úgy a termék szárítása közben kérgesedhez mely kérgesség csökkenti az anyag és energia átadás sebességét, így többlet-energia felhasználását teszi szükségessé a termék minőségének egy;dejű romlása mellett. A növényfiziológia a növényen belüli vízszállítás egyéb módjait is felderítette már. Elsőként itt az említhető meg, hogy a növényi sejtek a nagy relatív páratartalmú atmoszferikus viszonyok között is képe-173084 2 sek a víz kiválasztására ( guttáció), illetve, hogy a vízszállító szövetekben a vízfonal kohéziós ereje biztosítja azt, hogy a viszonylag kis párolgási hajtóerő is fel tudja emelni a vizet a szárban. Ez a kohéziós 5 nyomás a mérések szerint (JAMES W. 0., Bevezetés a növénytanba, Budapest 1969.) kb. 300 kp/cm2 (298,1 Bar)-nak adódott. Ezek a körülmények arra utalnak, hogy a növényi anyagok víztelenítésére egyéb módok is lehetségesek. A levegő relatív páratar- 10 talmának mint szárítási hajtóerőnek kizárólagosságát ez a körülmény is kétségessé teszi, melyről a Journal of Food Science (1972.) 163-165. oldalain JOSHIDA nyomán LÁZÁR számol be, hogy tudniillik 340 °F fölött a túlhevített gőz is szárító hatású. 15 A találmány szerinti eljárást megelőzően már ismert volt egy olyan, a 93 003 lajstromszámú magyar szabadalommal is védett eljárás, amelynek révén bejelentők azt kívánták elérni, hogy a fát konzerválják. 20 Ezt oly módon hajtották végre, hogy erős termokoagulációt (hőkicsapatást) hoztak létre, melynek eredményeként a fa rehidratálódó (vízfelvevő) képességét elvesztette. Ennek az eljárásnak azonban az a hátránya, hogy a 25 fa elveszti rehidratálódó (vízfelvevő) képességét. Olyan eljárás kidolgozására volt tehát szükség, amely a korábbi és ismert izzasztásos hőkicsapatással szemben kíméletesebb, mert a találmány szerinti eljárást nem a fa konzerválására kívánják a feltalálók 30 alkalmazni, lianem élelmiszerek oly módon történő
