173076. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szártörőrothadás elleni készítmény előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 173076 jSOSk Nemzetközi osztályozás: w Bejelentés napja: 1974. IX- 25. (IA-711) Elsőbbsége: Franciaország: 1973. IX- 27. (73 34 619) C12K1/04, C 12 K 3/00 Közzététel napja: 1978. VII. 28. ORSZÁGOS a\ TALÁLMÁNYI („ ■* ) HIVATAL Megjelent: 1980. IV. 30. Feltalálók: Jouan Bernard, tudományos kutató, Pace, Lemaire Jean-Marc tudományos kutató, Pace, Franciaország Tulajdonos: Institut National de la Recherche Agronomique (INRA), Párizs, Franciaország Eljárás szártőrothadás elleni készítmény előállítására 1 A találmány tárgya eljárás gabonafélék termésének szártőrothadás ellen való megvédésére használható készítmény előállítására. A szártőrothadás a gabonafélék (búza, árpa, rozs) súlyos betegsége, amely jelentősen csökkenti a termés 5 minőségét és mennyiségét. A betegség által okozott károkat az is fokozza, hogy a szártőrothadást nagyon nehéz diagnosztizálni, mivel könnyen összetéveszthe­tő a termés érés közben bekövetkező természetes zsugorodásával vagy a korai éréssel. 10 A szártőrothadást az Ophiobolus graminis nevű kórokozó id ézi elő. Ez a gombafajta megtámadja és elrothasztja a gyökérzetet és a gabona szárának alsó részét, amelyen peritechia alakulhat ki. A gomba­­inokulum minden évben újra kisaijadzik (ezt különö- 15 sen elősegíti az érzékeny fűféleségek — graminaceae - jelenléte), a kisarjadzott gomba elszaporodik és fertőzi a gabonafélét. Éppen ezért a termőtalaj egy­szeri inokuláció után évekig fertőzött marad. Az elsődleges fertőzést a talajrészecskékkel, a me- 20 zőgazdasági gépekkel vagy éppen a széllel elterjesztett inokulum váltja ki. Egy-egy termőföldterületen belül a parazita egyik növényről a másikra vagy a levegőn keresztül, spórák segítségével terjed, vagy a föld alatt terjeszkedő micéliumokkal éri el a szomszédos no- 25 vényt. Szántóföldön általában a gyökérről gyökérre történő terjedés a fertőzés elsődleges forrása. A terje­dés sebességét az ültetés sűrűségén kívül elsősorban a talaj jellemzői határozzák meg. A könnyű, levegős, lúgos talaj elősegíti a betegség terjedését; a nehéz, 30 173076 2 savas vagy nagy humusztartalmú talajokban a kóroko­zó lassabban szaporodik. A szártőrothadás elleni védekezés ismert módszerei az alábbiakban foglalhatók össze: — vetésforgó alkalmazása; — az aratási maradékok bomlásának meggyorsítása ismert módszerek szerint mesterséges eljárásokkal az inokulum megtapadásának csökkentésére; — a gomba hatását ellensúlyozó mikroflóra kialakí­tása; — a magvak fészeklyukba való vetése a kórokozó terjedésének megakadályozására; — a leghatásosabb eljárás szerint olyan vetésforgó alkalmazása, amelyben a kórokozóra érzékeny gabo­nafélék ritkán fordulnak elő. A Chem. Abstr. 79, (1973) 42711 referátum egy az Ophiobolus graminis elleni hatást mutató biológiai faktorról tájékoztat, e biológiai faktor közelebbi pon­tosabb meghatározását azonban nem ismerteti. A re­ferátumban közöltekből arra lehet következtetni, hogy ez a biológiai faktor szabadföldön nem használ­ható az Ophiobolus graminis elleni védekezésre. Az ismert eljárások közül a tapasztalat szerint egyik sem tökéletesen hatásos. Az eljárások nagy ré­sze a betegségnek csupán tüneti kezelését biztosítja, annak intenzitását csökkenti, magát a betegséget azonban egyik felsorolt módszer sem szünteti meg. A további kutatások két fő célja vegyszeres kezelés biztosítása, illetve az Ophiobolus graminis hatásával szemben ellenálló gabonafajta kitenyésztése volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom