172875. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,3-diklór-4(2-tenoil)-fenoxiecetsav előállításra
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 172875 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Nemzetközi osztályozás: Bejélentés napja: 1977. IX. 20. (RO—945) C 07 D 333/22 Franciaország-beli elsőbbsége: 1976. IX. 21.(76/28274) Közzététel napja: 1978. VI. 28. Megjelent: 1979. V. 31. Feltaláló: Lafoiest Jacqueline Suzanne vegyész, Vincennes, Franciaország Tulajdonos: Albert Rolland S.A., Chilly-Mazarin, Franciaország Eljárás 2,3-diklór-4-(2-tenoil)-fenoxiecetsav előállítására 1 A találmány tárgya új eljárás a humán gyógyászatban diuretikus és urikozurikus hatóanyagként alkalmazható 2,3-diklór-4-(2-tenoil)-fenoxiecetsav (tienilsav) előállítására. Ezt a vegyületet a 2 068 403 számú francia 5 szabadalmi leírás szerint úgy állítják elő, hogy egy 2-tiofén-karbonsav-származékot Lewis sav katalizátor jelenlétében 2,3-diklór-anizollal vagy 2,3-diklór-fenoxiecetsawal reagáltatnak. 10 Ezzel szemben a találmány szerinti eljárás a lényegesen egyszerűbben előállítható és így könnyebben hozzáférhető tiofén felhasználását teszi lehetővé kiindulási vegyületként. A 2,3-diklór-4-(2-tenoil)-fenoxiecetsavat a talál- 15 mány szerint úgy állítjuk elő, hogy tiofént a) vízelvonószer jelenlétében valamely (I) általános képletű vegyülettel - ahol X hidroxil-csoportot és R hidrogénatomot vagy 1-4 szénatomot 20 tartalmazó alkü-csoportot jelent - acilezünk, vagy b) ón(IV)-klorid jelenlétében valamely (I) általános képletű vegyülettel - ahol X klóratomot és R alkil-csoportot jelent - acilezünk, és adott esetben a képződött 2,3-dildór-4-(2-tenoil)- 23 -fenoxiecetsav-alkilésztert hidrolizáljuk. Az a) eljárásváltozat végrehajtása során vízelvonószerként például polifoszforsavat vagy trifluorecetsavanhidridet alkalmazhatunk. A reakciót elő- 30 2 nyösen oldószeres közegben, például benzolban, metilénkloridban vagy diklóretánban hajtjuk végre. A reakció rendszerint körülbelül 1-8 óra alatt ér véget. Vízelvonószerként foszforsav és metánszulfonsav reakciójával kialakított terméket is alkalmazhatunk [J. Org. Chem. 38, 4071 (1973)], ebben az esetben azonban a végterméket az előzőnél kisebb hozammal kapjuk. A b) eljárásváltozatban kiindulási anyagként felhasznált savkloridokat úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő, R helyén alkil-csoportot és X helyén hidroxil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket tionilkloriddal reagáltatjuk. A savkloridot ón(IV)-klorid jelenlétében, oldószeres közegben (például 1,2-diklóretánban) kondenzáljuk tiofénnel. Az (I) általános képletű vegyületben R alkil-csoportként előnyösen 1-4 szénatomos alkilcsoportot, célszerűen etil-csoportot jelent. Az (I) általános képletű vegyületeket 2,3-diklór-anizolból kiindulva állíthatjuk elő. Eljárhatunk például úgy, hogy 2,3-diklór-anizolból az 1. reakcióvázlaton bemutatott módon (2,3-diklór-4-hidroxi)-benzoesavat állítunk elő, majd ezt a vegyületet nátriumhidroxid jelenlétében monoklórecetsawal vagy monoklórecetsav-etilészterrel reagáltatjuk. Ha az utóbbi lépésben reagensként monoklórecetsavat használunk fel, termékként (2,3-diklór-4-karboxi)-fenoxiecetsavat kapunk, míg monoklórecetsav-etil-172875
