172089. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiazolinszármazékok előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés Napja: 1974. XII. 12. (SI-1442) Japáni elsőbbsége: 1973. XII. 14. (140 766/1973). Közzététel napja: 1977. XII. 28. Megjelent: 1978. XII. 30. 172089 Nemzetközi osztályozás: C07D 277/24, 417/06 Feltalálók: Takamizawa Akira vegyész, Harada Hiroshi vegyész, Osaka, Japán Tulajdonos: Shionogi and Co., Ltd.-, Osaka, Japán Eljárás tiazolinszármazékok előállítására 1 10 A találmány tárgya eljárás az I általános képletű új tiazolinszármazékok előállítására, ebben a képlet­ben Rí 1-4 szénatomos alkilcsoport, 2-5 szénatomos alkenilcsoport, 2-5 szénatomos alkinilcsoport, 7-9 szénatomos fenilalkilcsoport, vagy (4-ami­no-2-metÜ-5-pirimidinil)-rnetil-csoport, R2 hidrogénatom vagy 1-4 szénatomos alkilcso­port, R3 hidrogénatom vagy fenilcsoport, és R4 adott esetben halogénatommal, 1-4 szénatomos alkil- vagy alkoxicsoporttal szubsztituált fenil­csoportot vagy naftilcsoportot jelent. 15 Az I általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy II általános képletű tiazóliumsót - a képletben Rt, R 2 és R 3 jelentése a fenti és X savgyököt képvisel- egy III általános képletű dialkil-aroil-foszfonáttal - a képletben R4 jelentése 20 a fenti és Rs 1-4 szénatomos alkilcsoport -reagáltatunk. A Rev. Roumanie Chim. 9, 375-381 (1964) (Chem. Abs. 62, 6469b) ismertet egy hasonló típusú vegyületet, a 2<3,4,5-trimetil-4-tiazolin-2-ili- 25 dén)-acetofenont (az I általános képletben Ri=R2=R3= metilcsoport, R 4 = fenilcsoport). A fenti irodalmi helyen ismertetett eljárás, amely a vegyület előállítására szolgál, a találmány szerinti eljárástól különbözik, és a vegyület farmakológiai 30 hatása sincs említve. A találmány szerinti eljárással új és értékes gyógyhatású vegyületeket állítunk elő. Az X által képviselt savgyök lehet halogénion, szulfonsav, kénsav, perklórsav és hasonló savak gyöke. A kiindulási anyagként alkalmazott II általános képletű 2-metil-tiazólumsókat előállíthatjuk a meg­felelő, ismert 2-metil-tiazolok [például J. Chem. Soc, 121, 455 (1922), Ann. 250, 257 (1889), Chem. Ber., 69, 217 (1936)] N-alkilezésével. A III általános képletű dialkil-aroil-foszfonátok ugyancsak ismert vegyületek [Chem. Pharm. Bull., Japan, 15, 1183 (1967)]. A találmány szerinti eljárás során a reakciót általában iners oldószerben, hűtés közben (rendsze­rint -50- 0C°, előnyösen -35- 10 C° hőmérsék­leten) vagy szobahőmérsékleten, bázisos katalizátor jelenlétében végezzük. Az iners oldószer aprotikus oldószer, amelyben a kiindulási tiazóliumsók és foszfonátok oldódnak, például dimetilformamid dimetilszulfoxid, hexametil-foszforil-triamid. Elő nyös bázisos katalizátorok a szervetlen bázisok, így az alkálifémhidridek vagy -amidok (például nátri umhidrid, lítiumhidrid, nátriumamid, lítiumamid káliumamid) és szerves bázisok, így aminők vagy alkálifémamidjaik (például trietilamin, piridin, kolli din, lítiumdiizopropilamid, lítiumdietilamid) és bi' 172089

Next

/
Oldalképek
Tartalom