171519. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a libák parvo-vírusos megbetegedése (libainfluenza) elleni nempatogén legyengített élő vírus ill. az azzal készített vakcina előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 171519 fw| Bejelentés napja: 1975. XJ. 28. (SO-1159) Közzététel napja: 1977. VIII. 27. Megjelent: 1978. VIII. 31. Nemzetközi osztályozás: C12K 9/00, A 61 K 35/76 ^KfÜfli^H Bejelentés napja: 1975. XJ. 28. (SO-1159) Közzététel napja: 1977. VIII. 27. Megjelent: 1978. VIII. 31. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1975. XJ. 28. (SO-1159) Közzététel napja: 1977. VIII. 27. Megjelent: 1978. VIII. 31. Feltalálók: Kontrimavicsusz L. M. 50%, Moszkva, Szovjetunió dr. Detzsy Domokos 5%, dr. Kisari János 30%, dr. Bezsilla Ernó' 3,5%, dr. Kojnok János 5%, dr. Kelemen Józsefné 2,5 %, Budapest Tulajdonos: a Szovjet Mezőgazdasági Akadémia össz-szövetségi Kísérleti Állatorvosi Intézete 50%, Moszkva a Magyar Tudományos Akadémia Állategészségügyi Intézete 35%, Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermeló' Vállalat 15%, Budapest Eljárás a libák parvovírusos megbetegedése (libainfluenza) elleni nempatogén legyengített élő vírus, illetve az azzal készített vakcina előállítására 1 A találmány tárgya eljárás a libák parvovírusos megbetegedése (libainfluenza) elleni legyengített élő vírus, illetve az azokból készített vakcina előállítására. A fiatal, 1-30 napos korú libák vírusos 5 megbetegedése következtében tömeges elhullásokat észleltek Magyarországon [Magyar Állatorvosok Lapja, 20, 148, (1965)] és a Szovjetunió [Veterinarija, 43, 12, 34-36, (1966)] kívül egy sor európai és Európán kívüli országban. Magyarorszá- 10 gon a betegséget az „un. libainfluenza", a Szovjetunióban „a fiatal libák fertőző bélgyulladása" néven írták le. A betegséggel érintett állományok átlagban 30-40, esetenként 70-100%-a elpusztult. A magyar és a szovjet 15 intézetekben végzett vizsgálatok kiderítették, hogy a két különböző néven leírt betegséget azonos vírus idézi elő, amelyet rendszertanilag a parvovírusok«közé soroltak [Acta Vet. Acad. Sei. Hung., 24, 287-292, (1974), Bjulletin Vszeszojuznogo ordena 20 Lenina insztituta experimental'noj veterinarii, 20, 82-85, (1975)]. Továbbá megállapítást nyert, hogy a Magyarországon, valamint a Szovjetunióban izolált vírustörzsek ant igénszerkezetileg is azonosak [Magyar Állatorvosok Lapja, 30, 199-201, 25 (1975)]. Ismert jelenség, hogy a természetes vagy mesterséges vírusfertőzésen átesett tojólibák specifikus passzív ellenanyagokkal látják el utódaikat a szik útján [Magyar Állatorvosok Lapja, 24, 537, 30 (1969), Avian Pathology 2, 169-178, (1973)]. A szik által juttatott ellenanyagok körülbelül 2-3 hét alatt ürülnek ki a szervezetből [Magyar Állatorvosok Lapja, 30, (1975) 721], így a fiatal libákat a parvovírusos fertőzés iránt legfogékonyabb életkorban a betegséggel szemben megvédik [Avian Pathology, 2, 169-178, (1973)]. A betegség elleni védekezés céljából Magyarországon kidolgozták a naposlibák preventív kezelését célzó hiperimmun szérum termelési és alkalmazási eljárását [Magyar Állatorvosok Lapja, 24, 537, (1969)]. Noha a szérumos kezelés a veszteségeket jelentősen csökkenti, végleges megoldásnak a betegséggel szembeni védekezésben nem tekinthető, ugyanis a levágásra kerülő állatok vérét használják fel a szérum előállításához, így a libatenyésztés kerete szabja meg az előállítható szérum mennyiségét. A hiperimmun eljárás hátrányai az alábbiak: 1. a szérum előállítása rendkívül költséges és esetenként kockázatos, 2. a termelt mennyiség az igények csak körülbelül egyharmadát képes kielégíteni, de a termelés a „fent vázolt okok miatt tovább' nem növelhető, 3. a szérum gyorsan ürül ki a szervezetből, ezért csak mintegy 7—10 napig ad védelmet. 171519