171458. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajfelszín alatti üregek állékonnyá tételére

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1974. III. 13. (11-183) Közzététel napja: 1977. VII. 28. Megjelent: 1978. VIII. 31. 171458 Nemzetközi osztályozás: E02D 19/16 Feltaláló: Kövesdi Endre oki. építészmérnök, Pécs Tulajdonos: Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola, Budapest Eljárás talajfelszín alatti üregek állékonnyá tételére 1 A találmány eljárás talajfelszín alatti üregek állé­konnyá tételére, ezen belül száraz, nedves vagy vízzel elárasztott földalatti térségek megszüntetésére vagy az eredetinél kisebb méretekkel és előnyösen száraz belső állapotban való fenntartására, amelynél 5 az üreg belsejébe egy vagy több tömlőt juttatunk, azokat nyomás alá helyezett közeggel fölfújjuk, miközben adott esetben az üreg fenekéhez és/vagy ágyazó aljzathoz rögzítjük őket, a tömlők köré pedig betont juttatunk és azt bedolgozzuk, majd 20 megszilárdulni hagyjuk, és ezáltal az üreg állé­konyságát biztosító belső boltozatot alakítunk ki. Ismeretes, hogy a talajfelszín alatt az idők fo­lyamán számos különböző alakú és méretű ter­mészetes és mesterséges üreg képződött. Ezek nagy 15 része az idő előrehaladtával fokozatosan romló állagú, és így többségüket előtt utóbb a beszakadás veszélye fenyegeti. Különös veszélyt jelentenek azok a romló ál­lapotú üregek, amelyek lakott területen vannak. A 20 felszíni terhek ugyanis -főleg ha azok dinamikus jellegűek - a romlás folyamatát gyorsítják, és en­nek következtében súlyos anyagi károk és balese­tek következhetnek be. A talajfelszín alatti üregek állékonnyá tételére 25 általában a bányászatban használatos megerősítési módokat alkalmazzák. így főleg a fölhagyott bá­nyajáratoknál szokásos tömedékelést, melynek során a meglevő üreg belső terét teherbíró anyaggal töltik ki. 30 Ennek az eljárásnak egy sajátságos variánsa talál­ható meg a 168 429 lajstromszámú magyar szaba­dalmi leírásban, amelynél a tömedékelést duzza­dásra képes utószilárduló anyag segítségével hajtják végre. Az elvileg helyes elgondolás azonban sok­szor nem alkalmazható, mivel a duzzadásra képes utószilárduló anyagnak zegzugos, szabálytalan és esetleg keskeny résekbe vagy szűk ágakra oszló üregrészekbe való bejuttatása csak nagy túlnyomás segítségével lehetséges. Ehhez költséges gépi beren­dezések szükségesek. Az ismert megoldások egy másik családja a talajfelszín alatti üreg biztosítását járulékos szerke­zetek beépítésével valósítja meg. Ezek az ún. „ki­boltozásos" eljárások, melyeknél általában falazásos módszerekkel - kőből, téglából, betonból stb. ké­szült falazó idomok segítségével- az eredeti üreg belsejében és belülről elkészíthető új teherviselő boltozatokat alakítanak ki. Ez utóbbi módszerektől eltérő sajátságos megol­dás található a 11 930 lajstromszámú NDK szaba­dalmi leírásban. Ennél a módszernél kettős gör­bületű héjfelületet állítanak elő oly módon, hogy azt gumiból vagy gumírozott textilanyagból ké­szült, fölfújható sablonra fölhordott gyorsan kötő anyagból alakítják ki. A gyorsan kötő anyag cél­szerűen gipsz, amelynek megkötése után e gipsz­felülethez hozzákötő további - pl. gipsz-salakbeton­ból levő - teherviselő réteget készítenek. 171458

Next

/
Oldalképek
Tartalom