171286. lajstromszámú szabadalom • Eljárás telítetlen karbonsavészterek előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1969. XI. 12. Elsőbbsége: Német Szövetségi Köztársaság 1968. XI. 13. (P 18 08 610.7) Közzététel napja: 1977. VII. 28. (KA—1223) Megjelent: 1978. VII. 31. 171286 Nemzetközi osztályozás: C 07 C 69/12 Feltalálók: Dr. SENNEWALD, Kurt oki. vegyész, Dr. VOGT, Wilhelm oki. vegyész, Dr. ERPENBACH, Heinz oki. vegyész, Knapsack Köln mellett, GLASER, Hermann vegyészmérnök, Lechenich Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Knapsack Aktiengesellschaft, Knapsack Köln mellett Német Szövetségi Köztársaság Eljárás telítetlen karbonsavészterek előállítására i Telítetlen karbonsavésztereknek 1—20 szénatomszámú olefin vegyületek és 2—20 szénatomszámú alifás vagy aromás karbonsavak reagáltatásával, molekuláris oxigén, illetve levegő segítségével, gázfázisban fémpalládiumos hordozós katalizátorokon történő előállítása ismert eljárás. A hordozós katalizátorok ezen kívül még különböző fémeket, például rezet, aranyat, cinket, kadmiumot, ónt, ólmot, mangánt, krómot, molibdént, wolframot, uránt, vasat, kobaltot, nikkelt, niobiumot, vanadiumot vagy tantált tartalmazhatnak aktivátorként. A további aktivitásnövelés céljából ilyen hordozós katalizátorokhoz alkáli-karboxilátok vagy földalkáli karboxilátok, illetve alkáli- vagy földalkáli vegyületek (például hidroxidok, vagy karbonátok), amelyek a reakció körülményei között alkáli- vagy földalkáli karboxilátokat képeznek, hozzáadagolása ugyancsak ismert. Míg például alkáliacetát-mentes katalizátorokkal etilén, ecetsav és oxigén reakciójában csak 5—10 vinilacetát/liter katalizátor.óra kitermelést érnek el, ugyanezek a katalizátorok azonban 1,5—-5 súly% alkálitartalommal több, mint 150 g vinilacetát/liter katalizátor • óra teljesítményt képesek biztosítani. Ugyanez vonatkozik a nagyobb szénatomszámú telítetlen karbonsavészterek előállítására is. Az eddig ismertté vált eljárásoknál — ha ezekben egyáltalán az alkálisókat aktivátorokként leírták — a katalizátorokban az alkálikarboxilát-tartalmat úgy állították be, hogy felhasználás előtt a katalizátort egy alkálisó oldattal itatták át. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy olyan katalizátorokat eredményez* melyek aktivitása tetszés szerint nem szabályozható és üzembevételkor a kezdetben túl nagy aktivitási csúcs következtében az etilén széndioxiddá ég el* vagyis 5 veszteség keletkezik. Azt találtuk, hogy egy katalizátor aktivitása azáltal szabályozható egyszerű módon, ha például a 706 355 számú belga szabadalmi leírásban leírt eljárással analóg 10 módon a katalizátor alkálival való impregnálását üzem közben gázfázisban végezzük. Az alapvető különbség ott van, hogy a 706 355 számú belga szabadalmi leírás szerinti eljárás egy eleve alkáliacetát tartalmú katalizátorból indul ki, és lényegében csak a párolgási veszte-15 ség következtében a forró katalizátorból eltávozó alkáliacetátot pótolja az alkáliacetát folyamatos utánadagolásával. Ezzel szemben a találmányban leírt eljárás szerint egy fémpalládiumból, fémaranyból és hordozóból álló katalizátort használunk, mely nem tartalmaz 20 alkálikarboxilátokat, és a katalizátorhoz üzem közben gázfázisban juttatjuk el az alkálikarboxilátokat. A kívánt mennyiségű alkálivegyületet szilárd formában is eljuttatjuk üzem közben zsilipen át a reaktorban levő katalizátorhoz, itt elsősorban az örvényágyas eljárás 25 jöhet szóba. Mindkét katalizátor adagolási mód előnye az, hogy a katalizátor felhasználása előtti itatási és szárítási folyamatok elmaradnak, de elsősorban á legfontosabb az, hogy a kezdeti katalizátoraktivitás a gázárammal vagy a zsilippel odajuttatott alkálivegyületek 30 adagolásától függően lassan emelhető, így a katalizátor 171286 1
