171177. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás bázisos réz-, cink-, és nikkelkarbonát előállítására
MAGYAR SZABADALMI 171177 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS '4fiEK Nemzetközi osztályozás: mm Bejelentés napja: 1976. II. 2. (SE—1817) C 01 G 3/00 C 01 G 9/00 C 01 G 53/00 Közzététel napja: 1977. VI. 28. ._ - .( . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1978. VI. 30. \ Dr. Szegő Ferenc, vegyészmérnök, Budapest Javított eljárás bázisos réz-, cink- és nikkelkarbonát előállítására i Az utóbbi évek ipari kereslete megnőtt a réz, cink, nikkel és mangán karbonátjai iránt, aminek oka, hogy fémforrásként az ipar számos helyén felhasználhatók. Jelentős mennyiséget fogyaszt a gyógyszeripar, a galvánipar, a növény védőszert gyártó ipar, stb., előnyösen 5 kihasználva, hogy e fémek karbonátjai vízben nem oldódnak és így nem higroszkóposak, jól és stabilan eltarthatok, semlegesek és miután híg koncentrációjú, sőt gyenge szerves savak is oldják, könnyen vizes oldatba vihetők, így az élő szervezetben felszívódnak. 10 Mindez érthetővé teszi, hogy gazdaságos és jó előállítási módjuk iránti érdeklődés is megnőtt. Az irodalomban és a szabadalmi irodalomban leírt előállítási módszerek két nagy elvi csoportba oszthatók: " 1. Cserebomlás útján, a megfelelő fém valamilyen 15 vízoldható sójának alkálifém-karbonát illetőleg alkálifémhidrogén-karbonáttal való kölcsönhatása útján. 2. Főleg a réz-karbonát előállítása esetében, kerülő út alkalmazásával, felhasználva azt, hogy a réz aminkomplex alakban vizes oldatba vihető és ebből az oldat- 20 ból savanyítással a savanyító sav anionját tartalmazó bázisos só válik ki. így, ha szénsavval történik a savanyítás, bázisos rézkarbonátot kapunk. Az 1. pont alatt felsorolt elven alapuló eljárások a kedveltebbek, mert iparilag nagy mennyiségben köny- 25 nyen hozzáférhető alapanyag felhasználásával vitelezhetők ki. A 160 789 számú magyar szabadalmi leírás már felismerte, hogy megfelelően választott körülmények között sokkal koncentráltabban lehet dolgozni és ez esetben a koncentráció növelése a reakció lefolyása- 30 nak egyértelműségére nem káros. Ezért 1 mólosnál koncentráltabb oldatokkal dolgozik. A 2. alatt felsorolt előállítási mód elve jól kitűnik a DRP 854209 sz. szabadalomból, mely réztetraammónium hidroxidból, szénsav bevezetésével állítja elő a bázikus réz-karbonátot. A bázikus fém-karbonátok, de különösen a bázikus réz-karbonát, sokféle összetételi variációban ismeretes, az xMeC03 .yMe(OH) 2 általános képletnek megfelelően. Ezek a vegyületek egymástól összetétel tekintetében, a fém-karbonát és a fémhidroxid rész egymáshoz való arányában különböznek. A fémhidroxid rész jelenti a vegyület bázicitását. Mennél nagyobb ennek aránya a molekulán belül, annál bázikusabb karbonáttal van dolgunk. A bazicitás fokának kifejezésére bevezethetünk egy jelzőszámot, mely tulajdonképpen a molekulán belüli MeO/C02 mólarányt jelenti, és mennél nagyobb e szám értéke, annál bázikusabb a vegyület. Legjobban ezt a természetben is előforduló két bázisos rézkarbonát példáján lehet bemutatni. A kékszínű lazurit képlete 2CuC03 .Cu(OH) 2 bazicitási foka: CuO/C02 = 3 /2 = l,5, míg az ugyancsak természetes előfordulású zöldszínű malachit, a CuC03 .Cu(OH) 2 képletből következően; CuO/C02 = 2 /j = 2 bazicitás fokú. A malachit típusú réz-karbonát 2-es bazicitási fokkal tehát lényegesen bázikusabb vegyület mint a lazurit. A gyakorlati tapasztalatok egyértelművé tették, hogy 171177 1
